Baj legidősebb borosgazdája ápolja ősei hagyományait

Magyar emberként németül is énekelt Csehországban karácsonyi dalokat december 24-én, több mint hetven esztendővel ezelőtt Rischl István, aki nem csak az Eszterházy Szőlő- és Bortermelő Egyesületnek, hanem lakóhelyének is a legidősebb borosgazdája. A népszerű, de még inkább megbecsült férfiú január 22-én ünnepli 80. születésnapját.

Édesapja nem sokáig örülhetett neki, és Dezső öccsének, mert életét vesztette a Don-kanyarban. Édesanyjuk egyedül nevelte őket; 40 éven át özvegyként. Pista bácsi – már csaknem mindenki így hívja – Tatabányán lett kőműves. Első munkahelye Almásfüzitőn volt, majd több helyen dolgozott, végül 26 év után a tatai cserpépgyárból ment nyugdíjba.

Nagyon sok tatabányai tömbház őrzi ma is kezenyomát, mert az újvárosiakat akkoriban még nem panelekből, hanem téglából építették. Évtizedekkel később kivette részét a baji iskola, óvoda, orvosi rendelő és a paplak építéséből is. Ám szakmai pályafutásánál sokkal érdekesebb életútjának alakulása.

Azok közé tartozik ugyanis, akiket nem csak a II. világháború után telepítettek ki, hanem még a harcok befejezése előtt. Nem sváb őseinek szülőhelye közelébe, hanem Csehországba, az orosz csapatok közeledése miatt. Szenteste magyarként ott is énekeltek karácsonyi dalokat németül.

Aztán amikor jött a légiriadó, együtt futottak az erdőbe a nála három évvel fiatalabb Zwickl Erzsébettel is, akivel húsz évvel később, 1964. május 25-én kötöttek házasságot. Nem szándékosan, de pont Szent Orbán névünnepén, aki a szőlősgazdák védőszentje.

Akkoriban már Pista bácsinak is volt saját birtoka a baji Szőlőhegyen, ahova már egészen kicsi korában is magával vitte az édesanyja, amikor napszámba ment mások földjére. Nem volt még 12 éves, amikor már egyedül permetezett, ám ezenkívül sok mindent megtanult a gyakorlatban. Amit nem, azt szakkönyvekből pótolta.

A makettek készítését viszont ösztönösen tudta, tudja. Igazi borosgazdához híven, kizárólag különböző prések kicsinyített másai díszítik szekrényei tetejét. Egyszer érdemes lenne közszemlére tennie valamennyit.

Asszonybor kerül az ünnepi asztalra

A háború alatt csak borókaágat állítottak egy tejesköcsögbe, és némi égetett cukorka volt csupán az ajándék. Később azért ők is tudták folytatni sváb hagyományaikat. Például azt, hogy az éjféli miséről hazatérve paradicsomszószt ettek füstölt kolbásszal. Rischl István elképzelhetőnek tartotta, hogy lesz ilyen az asztalon idén is, de halászlé mindenképpen.

S mivel a közismert szólás szerint „A hal úszni kíván”, finom itóka is kerül majd a poharakba. Mindenekelőtt fehér nedűk saját pincéjéből, ott lesz köztük az asszonybor, amit nem csak szeretett felesége szeret. Nem más ez, mint az Irsai Olivér, ami ugyanúgy kiváló minőségű, mint a gazda kedvence, a vegyes vörös.

Ez a saját kezűleg épített pincéjében Oportóból és Zweigeltből készül. A többi finomsággal együtt ezt is régi tölgyfahordóiban tárolja, melyeket belülről szakszerűen kezel, kívülről pedig olyan szépen díszíti, hogy azok csillogva-villogva gyönyörködtetik a szemet.