A tatai buszsofőr nem milliomos lett, hanem az év legjobbja

Jagodics Zsolt, komáromi létére a KNYKK Zrt. tatai személyszállítási üzemében dolgozik. Amikor a céges rendezvényre meghívót kapott, akkor kezdett számolgatni: „elérhettem az 1 millió 250 ezer balesetmentesen teljesített kilométert?” Így ő lepődött meg a legjobban, amikor a társaság forgalmi igazgatója, Suralik András átnyújtotta neki az Év autóbusz-vezetője díjat...

– Még most sem ocsúdtam fel teljesen az ámulatból. Ez egy nagyon komoly elismerés, amire nem számítottam – mondja, amikor leülünk beszélgetni.

Az 51 éves buszvezető 1989 óta dolgozik a részvénytársaságnál. Munkáját folyamatosan magas szinten, a szakma minden tudását birtokolva végzi, legyen az helyközi, külön- vagy akár nemzetközi járat. Feladatait mindig megbízhatóan, felelősségteljesen látja el az utasok és „főnökei” megelégedésére.

– Pedig jóformán a véletlenen múlott, hogy végül buszos lettem – meséli. – A katonaságnál vizsgáztam le buszvezetésből, és amikor leszereltem, tűzoltó akartam lenni. Jelentkeztem is, ám hazafelé menet benéztem a pályaudvarra, ahol a forgalmi szolgálattevő azt mondta, sofőrként náluk azonnal munkába állhatok. Ha akkor nem így döntök, most tűzoltóként már nyugdíjas lehetnék... De végül is nem bántam meg.

Zsolt – immáron tíz esztendeje – egy Credo nyergében teljesít szolgálatot helyközi és különjáratokon.

Amennyiben teheti, kerékpárra pattan

Az év buszvezetőjének két hobbija van. Biliárdozik, nem is rosszul, valamint, ha teheti biciklire pattan.

– A biliárdot most hagyjuk – szabadkozik. – Beszéljünk inkább a kerékpározásról. Néhány éve abbahagytam a cigarettázást, és egy pillanat alatt felszedtem vagy tizenöt-húsz kilót. Amit nagyon nehezen cipeltem, viseltem. De akkor még nem jöttem rá a megoldásra. Most, hogy egy éve ismét nem „bagózok”, újra jönnének a pluszkilók, hiszen egy sofőr viszonylag keveset mozog. Erre találtam ki, hogy elkezdek kerékpározni. Van egy Hardy 6-os terepbiciklim, és ha az időm engedi, 30-40 kilométert is letekerek. Nem véletlen, hogy most már nem megy a súlyom 90 kiló fölé.

A bedrótozott első ajtó története

Jagodics Zsolt 29 éve ül a volán mellett, de igazán veszélyes helyzetbe talán még soha nem került.

– Négy éve Pécsre mentem különjárattal, az Ács–Komárom–Pécs útvonalon – meséli. – Egy természetjáró csoportot vittem a Mecsekbe. Egyszer, úgy félúton, arra lettem figyelmes, hogy az autóbusz első ajtaja nem záródik rendesen. Ez meglehetősen veszélyes, hiszen bármikor kinyílhat teljesen. Jobb híján nem volt mit tenni, megálltam és bedrótoztam a busz ajtaját. Aztán jeleztem, hogy mi történt a járművel. Néhány telefont követően a cégnél intézkedtek, és ott helyben, Pécsett meg is javították a lerobban buszajtót. Szerencsére az utazás során nem lett baja senkinek.