Csaknem negyven éve Ernő bácsi a parancsnok

Bozori Ernő tősgyökeres vérteskethelyi. 1945. november 22-én itt látta meg a napvilágot. A jövőre 125 éves Vérteskethelyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnoka az általános iskolában Pöntöl tanító bácsitól tanult meg írni, olvasni, számolni, később pedig Krihó János gyarapította ismereteit. A nyolcadik osztály befejezését követően Kisbéren vált traktorossá, s képesítésének megszerzése után lakóhelye termelőszövetkezetében helyezkedett el.

Alig szerzett némi gyakorlatot, besorozták és a soproni körzetben őrizte hazánk nyugati határát 27 hónapon át. Többnyire csak figyelőszolgálatot látott el, s egyszer sem kellett résztvennie éles helyzetekben. Leszerelése után visszament a téeszbe, s ott dolgozott 1998-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Nem volt még 26 éves, amikor összeházasodott Bognár Juliannával. Ő sajnos már nem él, mert nyolc éve egy darázscsípés miatt meghalt. Három gyermeket neveltek fel. Zoltán született elsőként 1972-ben, egy évvel később Ernő, a következőben pedig Gertrúd. A két fiú ma is Vérteskethelyen él, csak húguk került a Császárhoz tartozó Karpatus-pusztára.

Ernő bácsi kifejezetten büszke arra, hogy az önkéntes tűzoltó egyesületnek 1969 óta tagja. Elmúlt már 24 éves, amikor csatlakozott a raj tagjaihoz. Akkor nem gondolt arra, hogy több mint három évtized után, 1990-ben őt választják majd parancsnoknak. Azóta viseli ezt a tisztséget, bár már többször vissza akart vonulni, de mindig lebeszélték róla. Az egyesület elnöke, Varga Béla is, akivel ketten együtt irányítják a szervezetet.

Megbeszélték, hogy jövőre még megszervezik a Vérteskethelyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület 125. „születésnapjával” kapcsolatos ünnepséget, aztán mind a ketten lemondanak, s átadják a jelképes stafétabotot a fiatalabbaknak.

Nem tudják, hogy kik lesznek az utódaik, de abban biztosak, hogy hatékonyan működő, jó kis csapatot hagynak maguk mögött. Bizonyították ezt többször is az önkéntesek, akik legutóbb egy közeli majorban szándékosan felgyújtott szalmabálákat oltottak el nagy erőfeszítések árán. Az csak később derült ki, hogy a tettes nem büntethető, mert cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll.

Az önkéntesek akkor is példamutatón helytállak, s azóta is minden nap ugrásra készek, de szerencsére csak ritkán riasztják őket. Ám ha menni kell, egyetlen pillanatig sem tétlenkednek, s teszik, amit tenniük kell.

Felmenői között nem voltak tűzoltók

Akadnak többen is a faluban, akik úgy tudják, hogy Bozori Ernőnek nem csak az édesapja, hanem nagypapája, dédnagyapja, de még ükapja is tűzoltó parancsnok volt egykoron. Beszélgetésünk közben viszont kiderült, hogy ez nem igaz. Olyannyira nem, hogy felmenői között nem hogy parancsnok, de még beosztott tűzoltó sem volt. Neki viszont megtetszett ez a szolgálat, s ezért lépett be 49 évvel ezelőtt. Jelenleg 12 ember összehangolt munkáját irányítja, akik egy Volkswagen Transporter gépjárművel vonulnak életet- és anyagi javakat menteni, melyen 1200-as kismotorfecskendő is van. Ha úgy alakulna a helyzet, be tudnák vetni régi, ZSUK-típusú járművüket is, mert az még ma is használható. Sőt! Nem csak ez, hanem a több évtizedes, régi tömlőik szintén, melyeket ugyancsak megőriztek, mert bármikor szükség lehet rájuk.