Űrkiállítás nyílt a holdra szállás 50. évfordulója alkalmából

Ötven éve, 1969. július 20-án az Apollo–11 pilótái az emberiség történetében elsőkként szálltak le a Holdra. A két űrhajós, Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin holdbéli sétáját élőben sugározta az egész világon a televízió – emlékeztetett a Magyar Nemzet.

Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás a művészeteknek, a holdra szállás kulturális hatása ugyanis legalább ugyanakkora horderejű volt, mint a technikai: a technológiába vetett bizalom megerősödött és egy újfajta eufória uralkodott el az embereken, főleg a művészeken, akik szemében az űrhajós prométheu­szi rangra emelkedett – mint ez sok festményen látható. Az eseménynek szimbolikus üzenete is volt. Egyre többen kezdtek el gondolkozni a földön kívüli kultúrákkal való kapcsolatfelvétel lehetőségéről, melynek esztétikai problémái a művészeket komolyan foglalkoztatta.

Az „űrművészet” kitalálása nem sokat váratott magára.

Érdekes egybeesés, hogy ugyanabban az évben rendezte meg eddigi legnagyobb budapesti kiállítását Victor Vasarely is, részben azokból a CTA című képekből, amelyeket Magyarországnak ajándékozott.

Vasarely 1969-ben ért pályája csúcsára, művei azért nyerték el a közönség tetszését, mert az embereket foglalkoztató új tudományos világképnek sikerrel tudott adekvát vizuális kifejezési formát adni. Vasarely fantáziáját az 1950-es évek közepétől a gyakorlatban is megragadta az űrkutatás és az általa teremtett optikai művészet kozmikus dimenziója. Képei címéül rendszerint csillagok vagy csillagképek (Vega, Orion, Eridan, Neptun, Betelgeuse, Cassiopée, stb.) szolgáltak, egy jelentős kompozícióját pedig a Föld körüli pályára állított szovjet Szputnyik–2 utasáról, az első űrbe küldött földi élőlényről, Lajka kutyáról nevezte el. Korszakalkotó sorozatának, a CTA 102-nek a címét az 1960-as évek közepén az orosz és az amerikai tudósok által egyszerre észlelt és távoli bolygók értelmes lényei áltál küldött híradásként értelmezett elektromágneses sugárzás adta. Vasarely a kinetizmus eszköztárát használó perceptív struktúrákat egy képzeletbeli világ teremtésére használta fel.

Vasarely annyira hatásosan érzékeltette az 1960-as években beköszöntő űrkorszak hangulatát, hogy David Bowie a holdra szállás évében kiadott, Space Oddity című lemezéhez Vasarely egyik CTA-kompozícióját használta fel borítóképként. (Mindezeket a kiállításon is láthatjuk.)

Ám még izgalmasabb az, hogy

a kiállítás címét adó Holdmúzeum egyik példánya a valóságban is járt a Holdon, noha tudtukon kívül vitték magukkal a második holdmisszió, az Apollo–12 pilótái.

Egy ismeretlen személy csempészte be a holdkomp lábába a Holdmúzeumot, amely hat amerikai művész, köztük Andy Warhol, Claes Oldenburg és Robert Rauschenberg egy-egy kicsinyített rajzát őrizte, s ezzel a kis fricskával azt is mondhatnánk, hogy lényegében ők voltak az elsők, akik egy másik égitesten állítottak ki.

De nemcsak „csempészáru”, hanem a NASA engedélyével elsőként hivatalosan a Holdra juttatott műtárgy, Paul Van Hoeydonck Elesett asztronauta című alumíniumszobrának egyik példánya is itt van a Vasarely Múzeumban. Szeptember 22-ig a világűrrel kapcsolatos műtárgyak mellett korabeli űrhajózási eszközök és a két első, 1969-ben végrehajtott holdra szállást megörökítő archív felvételek is láthatók a tárlaton.