Szabó Zsófi: minden édesanya előtt kalapot kellene emelni

Nagyon szigorú időbeosztás szerint éli az életét Zsófi, hiszen ahhoz, hogy édesanyaként és műsorvezetőként is a maximumot tudja nyújtani, fontos, hogy pontosan tudja, mi után mi következik – írja a Hot! összeállítása.

Most, hogy új feladatot kapott az RTL Klubon – a Reggeli mellett a Toplista című show-t is ő vezeti –, még jobban megszaporodtak a teendői.

Ha a Reggelibe megyek, hajnali négy óra húsz perckor kelek. Olyankor körülbelül három órát szoktam aludni, bevallom, azok a napok picit nehezebbek. Dél környékén szoktam érezni, hogy fáradok. De aztán elmegyünk sétálni, mert Mendelt mindennap igyekszünk levegőre vinni. Ha pedig van egy-egy fotózás vagy kötelezettség, azt igyekszem olyan napokra beiktatni, amikor nincs Reggeli. De persze olyan is előfordul, hogy direkt a „munkás” hétköznapokra szervezem, mert akkor ki vagyok sminkelve, és a hajam is jó

– mesélte a lapnak Zsófi.

„Elképesztő felelősség felnevelni egy babát”

A színésznő nem tagadja, hogy annak ellenére bőven elhalmozzák bókokkal, hogy papírforma szerint a háromórányi alvással fáradtnak, elnyűttnek kellene tűnnie. Nem is csoda, valóban sugárzóan szép, valahogy nem látszik rajta az, hogy sokszor csak egy ágyra vágyik a legjobban.

Feltaláltam, hogy a nem alvás szépít – nevetett Zsófi.

Szerintem minden anyuka egy hős, minden anyuka természetfeletti erőkkel bír. Minden édesanya előtt kalapot kellene emelni.

Elképesztő felelősség felnevelni egy babát. Nekem még könnyebb is talán, hogy eljövök otthonról, forgatok egy részt a Toplistából, ami maximum másfél órát ölel fel, aztán pedig hazamegyek, vagy egy-­­egy reggel a Reggeli című műsort vezetem, és utána ugyanúgy visszaülök a játszószőnyegre. De azért nem tagadom, hogy időnként fáradt vagyok, másrészt viszont olyan is, mint egy Duracell-nyuszi. Sosem volt jellemző rám, hogy elhagyom magam, ilyen a habitusom! – mondta.

„Zsolti biztosítja, hogy csak az anyasággal kelljen foglalkoznom”

Az édesanya, amióta megszületett a gyermeke, tisztában van vele, hogy nagy szüksége van a pontos időbeosztásra. Egyedül talán nem is bírná a megpróbáltatásokat, így segítséget vesz igénybe, amiért persze nem is kell annyira messzire mennie.

Minden csak menedzselést igényel, igazából már nem is egyedül osztom be az időmet. Zsolti a papírmunkát csinálja, biztosítja, hogy nekem csak az anyai teendőimmel kelljen foglalkoznom. Még bankkártyám sincs: a telefonomra telepített valamit, amivel tudok fizetni. Ő intéz minden hivatalos dolgot, és közben vigyáz Mendelre is. Persze anyukám is segít, de sokszor előfordul, hogy Zsolti mondja, hogy nem kell hívnom anyut, mert ő úgyis ott van – ecsetelte Zsófi, elárulva, hogy még bébiszitter sem vigyázott soha Mendelre.

Remélem, nem is fog kelleni. Hála Istennek, olyan családunk van, hogy valaki mindig tud jönni. Ha nem lenne ilyen segítség, akkor biztosan meg kellene oldanunk valahogy, de örülök, hogy a kisfiam olyasvalakit lát, puszil, ölel meg, aki a családunk tagja – gondolkodott el az anyuka, aki, ha nem Budapestre köti a mindennapi teendője, már indul is a kis famíliával Nyíregyházára, ahol a férje szerettei élnek. Ha van négy hét után öt szabadnap, biztos, hogy vidéken töltjük. Mi nem nyaralunk, hanem Nyíregyházán üdülünk, ahol Mendel jól elvan a rokon gyerekekkel – mondta a műsorvezető.

„A kisfiam hasfájós baba volt”

Zsófi ma már gyakorlott édesanyának számít, a tizennégy hónap alatt sok mindent átélt. Szoptatott is, de annak már vége – igaz, erről nem ő tehet.

Sajnos Mendel a születése óta hasfájós baba volt, így négy hónapos kora után egyre többször adtunk neki tápszert, amivel aztán megoldódott a probléma – emlékezett a műsorvezető, aki azt mondja, egyáltalán nem olyan anya, mint amit elképzelt korábban.

Azt mondtam, hogy az én gyerekem külön szobában fog aludni, mert a szülőknek is külön életük van, és a gyereknek is. Hát, nem így alakult. A kiságy ott van mellettem fél méterre, hogy halljam, Mendel hogy szuszog, hogy veszi a levegőt. Hajnalban pedig már ott alszik közöttünk, hiszen kelek hozzá két-két és fél óránként. Nem is akarom, hogy másként legyen. Már gondolkodom rajta, hogy másfél-két évesen át kell majd kerülnie a saját szobájába, de egyelőre jól van ez így. Aztán azt is mondtam, hogy nem adok telefont a gyerekem kezébe. Hát, ebben nő fel, úgyhogy nálunk is mennek néha a mesék a telefonon – engedett betekintést az életükbe a műsorvezető.