Jobb későn, mint soha: a felnőttek is a csúcsra jutottak

Argentína 36 esztendő után lett újra világbajnok vasárnap este, pedig az utánpótlásuk minősége alapján nem kellett volna ennyit várniuk harmadik felnőtt vb-aranyukra. A tények makacs dolgok, így (legalábbis az eredmények alapján) nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy 1995 és 2008 között Argentína rendelkezett a legerősebb utánpótlással a világon. Az Albiceleste az 1995 és 2007 között megrendezett hét junior (U20) világbajnokságból ötöt (!) megnyert, emellett 2004-ben és 2008-ban is a legjobbnak bizonyult az olimpiai játékok labdarúgó-tornáján, amely gyakorlatilag (hivatalosan természetesen nem) amolyan U23-as világbajnokságnak tekinthető. Argentína ezen idő alatt 96 világ- és 39 olimpiai bajnokot adott a futballvilágnak (22-en mindkét címet megszerezték!). 

Hogy kik jutottak el közülük felnőtt világversenyre is? Az igencsak veretes lista: Juan Pablo Sorín, Pablo Aimar, Esteban Cambiasso, Leandro Cufré, Leonardo Franco, Diego Placente, Juan Román Riquelme, Walter Samuel, Lionel Scaloni, Nicolas Burdisso, Wilfredo Caballero, Fabrizio Coloccini, Andrés D’Alessandro, Germán Lux, Nicolás Medina, Maxi Rodríguez, Mauro Rosales, Javier Saviola, Javier Mascherano, Gonzalo Javier Rodríguez, Carlos Tévez, Pablo Zabaleta, Sergio Agüero, Lucas Biglia, Fernando Gago, Ezequiel Garay, Óscar Ustari, Lionel Messi, Éver Banega, Sergio Romero és Ángel Di María... Impozáns névsor, akikhez ha "hozzácsapunk" olyan, nagyjából a korosztályukhoz tartozó játékosokat, mint Fernando Redondo, Carlos Roa, Roberto Ayala, José Chamot, Matías Almeyda, Roberto Sensini, Claudio López, Diego Simeone, Gabriel Batistuta, Ariel Ortega, Juan Sebastián Verón, Germán Burgos, Pablo Cavallero, Abel Balbo, Hernán Crespo, Marcelo Gallardo, Javier Zanetti, Mauricio Pochettino, Pablo Cavallero, Gustavo López, Kily González, Claudio Caniggia, Roberto Bonano, Roberto Abbondanzieri, Gabriel Heinze, Gabriel és Diego Milito, Rodrigo Palacio, Julio Cruz, Lucho González, Martín Demichelis, Gonzalo Higuaín, Martín Palermo, Javier Pastore, Marcos Rojo, vagy Ezequiel Lavezzi (és a lista persze hosszan folytatható), olyan vázat kapunk, amelyre nem egy, de akár három felnőttvilágbajnok keretet is lehetett volna építeni. 

A tengernyi klasszishoz képest az aranygenerációknak a felnőttek között sokáig csak ezüstérem jutott. A Copa América 1993-as megnyerése után az argentinok a felnőttek között sokáig nem tudtak a csúcsra jutni, a Copán egymást követő öt tornából négyen (2004, 2007, 2015, 2016) lettek másodikak, amelyhez jött még egy harmadik hely 2019-ből. A világbajnokságokkal sem volt szerencséjük, 2014-ben is "csak" ezüstérem jutott számukra, ahogy a 2005-ös Konföderációs Kupán is. Aztán Lionel Scaloni szövetségi kapitánnyá történő kinevezésével minden megváltozott: bár Argentínának már koránt sincs annyi klasszisa, mint az elmúlt évtizedekben volt, Scaloni igazi csapatot faragott játékosaiból, és ami legalább ennyire fontos, az utolsó hiányzó trófeájára hajtó, a világbajnokságon igazi vezérnek bizonyuló Lionel Messi helyét is magtalálta a csapatban az ő játékához passzoló taktikával együtt. A többi pedig már történelem: Scalonit csak ideiglenes jelleggel nevezték a válogatott élére a 2018-as vb után, de a 2019-es Copa-bronzot követően véglegesítették.  Ezt a 2021-es Copa-győzelem, majd idén az Európa-bajnok olasz válogatott legyőzésével a Finalissima és mindezek megkoronázásaként a világbajnoki cím megnyerése követte. 

Így aztán Lionel Messinek és a döntőben remeklő Angel Di Mariának köszönhetően a 2005-ös és a 2007-es junior-világbajnok, valamint a 2008-as olimpiai bajnok válogatott is megdicsőült a felnőttek között, de azt se felejtsük el, hogy Lionel Scaloni az 1997-es vb-győztes csapat játékosa volt (hasonlóan a szakmai stábban helyet kapó Pablo Aimarhoz és Walter Samuelhez), míg az ugyancsak stábtag Roberto Ayala 1996-ban olimpiai ezüst-, 2004-ben pedig (már túlkorosként) aranyérmes lett. Így, ha a kispadról is, de a korábbi generációk bajnokai is hozzájárultak ehhez a vb-győzelemhez.