Ököljog

Nem, nem és nem. A hármas tagadás annak szól, hogy 

Lássuk először labdarúgót, nevezetesen Busai Attilát. A 34 éves, vagyis tapasztalatokban bővelkedő, nem mellékesen a magyar bajnok (FTC, 2016) támadó a BKV Előre színeiben vetemedett arra, hogy kiállítása után megüsse és lefejelje a sípmestert. A Kisvárda II. elleni NB III.-as mérkőzésen a közlekedési gárda csapatkapitánya (!) a piros lapját követően előbb a pályán, majd a lefújás után a játéktéren és az öltöző felé vezető úton is rátámadt a bíróra. A fegyelmi bizottság ítéletében továbbá az is szerepel, hogy játékvezető utóbbi atrocitásnál elesett, a lábát és a csípőjét is megütötte. „A labdarúgó több kirívó fegyelmi vétséget is elkövetett, valamint tettlegességével veszélyeztette a játékvezető testi épségét. Ez a magatartás összeegyeztethetetlen a labdarúgás alapelveivel, valamint az emberi viselkedés alapvető normáival. ”

Ez minden vitán felül áll, ezzel együtt némiképp meglepő, hogy a fegyelmi testület olyan büntetést szabott ki, amely kétszeresen meghaladja a Fegyelmi Szabályzat vonatkozó pontjában rögzített tételkeret felső határát. Busai Attilát így hat évre tiltották el a labdarúgással kapcsolatos összes tevékenységtől.

A bíró sporttárs megfeddéséről egyelőre nem tudni, de a JB-vezetés részéről nem lenne előremutató, ha szó nélkül elmennének amellett, hogy a 25 éves Büki Gábor „folyamatosan provokálta a hazai játékosokat beszólásaival, kritizálta őket játékuk miatt” – ahogy az a BKV Előre meccsről szóló tudósításában szerepel. Mindez nem menti fel a Busait, ám valamelyest árnyalja az összképet, és arra ad példát, hogy a fiatal játékvezetők olykor túljátsszák a szerepüket.

Még súlyosabb szereptévesztés, ami egy ugyancsak ökölcsapásokkal zárult elmúlt hét végi amatőr meccsen történt. A konkrétumokat illetően legyen annyi elegendő, hogy a pályán zajlott kakaskodásba úgy avatkozott be a játéktérre berohanó, felnőtt korú futballista fiát védelmezni szándékozó édesapa, hogy hátulról kétszer tarkón vágta a nem sokkal korábban szabálytalankodó játékost. Az önfegyelmen túl a rendezői hiányosságig több kérdést is felvet az eset. A válasz azonban rövidre zárható: nem, nem és nem engedhetők meg ilyen és ehhez hasonló vadhajtások a sportban, még ha a durvuló világ erőteljesen ebbe az irányba is tart.