Tökmag

Feledhető futballmeccsek után gyermekkorunkban többször is elsütöttük a poént, hogy jók: tökmag, szotyi. A 2014-es téli olimpia rendező városa kapcsán olykor ismét előkerült a régi vicc „tökmag, Szocsi” formában, mostanában pedig rendre azt hajtogatjuk, hogy határozottan jó a tökmag. Mármint „Tökmag”. Egészen pontosan Tokmac Nguen, a Ferencváros labdarúgója.

Dél-szudáni szülők gyermekeként, kenyai menekülttáborban jött világra, ötévesen került Norvégiába; nem állíthatjuk, hogy minden az ölébe hullott. Nagyjából egy kitörési lehetőség kínálkozott az északi fagyban fokozatosan felengedő afrikai gyermek előtt. A futball. Ezért aztán mindent erre a lapra tett fel, és be is jött neki. A Fradi pedig ászt húzott a szerződtetésével.

Elméletben pontosan tudjuk, hogy csak olyan külföldit érdemes leigazolni, aki első látásra is különb a magyar vetélytársaknál, de a gyakorlatban ez ritkán érvényesül. Huszonöt éve az FTC részben azért juthatott be első magyar csapatként a Bajnokok Ligája csoportkörébe, mert a mi szintünkhöz képest klasszis légiósokra lelt: az Anderlecht elleni 1–0-s és 1–1-es selejtező párharcban Zoran Kuntic lőtte az idegenbeli, Goran Kopunovics a hazai Fradi-gólt. Ha negyed század múltán másodszor is sikerülne feliratkozni a főtáblára, abban pedig Tokmacnak lesznek elévülhetetlen érdemei.

Már a tavalyi BL-kvalifi­kációs sorozatban oda-vissza betalált a Ludogorec ellen, az Európa-ligában mind a hat mérkőzésen pályára lépett, a Nemzeti Sport osztályzatai alapján ő az előző bajnokság legjobb mezőnyjátékosa. Idén augusztusban a svéd bajnok Djurgarden feletti 2–0 mindkét gólját ő jegyezte, majd a múlt héten győztes, továbbjutást érő gólt rúgott Glasgow-ban a Celticnek.

Labdarúgásunk régi és megrögzött híveként döbbenetes megélni, hogy a hajdani, dicső magyar csatárerényeket napjainkban egy szudáni–kenyai–norvég afro­európai focista csillogtatja leginkább.

Zsigereiben érzi az ütemet, a kaput, megvan az a három-négy gyors lépése, ritmusváltása és váratlan megoldása, amellyel mindenkit maga mögött hagy. Októberben tölti be a huszonhetet; már nem az a kölyök, aki ugródeszkának tekinti a Fradit a nyugat, az olasz vagy az angol másodosztály felé, de még nem is levezetni és aprópénzt keresni érkezett, fáradt erőművész.

A becenév a szurkoló tiszteletének és szeretetének jele. Egykor mindenkinek kijárt, ma a kivételezettek érdemlik ki. Mint Tokmac-Tökmag. Mert igazi csemege.