Kezdődik!

A Nemzeti Sportuszoda brüg­gölőjében minden reggel téma a labdarúgás, különös tekintettel az elit bajnokságok, a német Bundesliga, az angol Premier League, az olasz Serie A, a spanyol Primera Division találkozóira. Mivel kis kompániánk tagjainak többsége erős tippmixelő, kenjük-vágjuk a részleteket, röpködnek az oddsok és természetesen a csapatok, játékosok, edzők neve, illetve az eredmények száz évre visszamenőleg. Mindennaposak a viták, a veszekedések. Mindenki szajkózza a maga vélt vagy valós igazát, s ha verekedések nem is, az „örök haragok” rendszeresen megesnek.

Rajtam kívül csupán egyetlen embert, Pál „Döncit” hozta lázba az a tény, hogy az NB I-ben ma játsszák az első tavaszi fordulót. Olvassák, mit mondott „Dönci”, amikor végre szóhoz jutott a kellemesen meleg vízben:

– Mit szeressek én a külföldi bajnokságokon? Mi közöm van nekem hozzájuk?

Tűkön ülve várom, hogy végre magyar meccseket lássak!

Fradi-drukkerként minden hazai meccsen kint vagyok, ha esik, ha fúj! Élvezem minden pillanatát, s örülök, hogy jól erősítettünk. Rebrov szerintem jobb, következetesebb edző, mint Doll volt. Nekem úgy tűnt, hogy a német túlzottan jól élt itt nálunk, elkényelmesedett. Drukkolok neki, hogy bent tartsa a Hannovert… Bár a Vidi most nagyon jó, egészen biztos vagyok benne, hogy mi leszünk a bajnokok! A Vidi ér be másodiknak, a bronzért a Loki, a „Dózsa” és a Honvéd csatázik majd, de én azt szeretném, ha a Loki lenne a harmadik. Hogy melyik csapatok esnek ki? Hát, a Hali szinte biztosan, a Kisvárda is „sanszos”, de ha jól belegondolok, akkor a hetedik Mezőkövesdtől lefelé egyik csapat sincs teljes biztonságban, nem dőlhet hátra a karosszékében. S tudjátok, mit szeretnék még? Hát azt, hogy a bírók végre normálisan fújjanak. Nemcsak a Fradinak, hanem minden meccsen, mert attól nagyon „kivagyok”, amikor azt látom, hogy mérlegelve, kompenzálva vezetik a meccseket. Teljesen egyetértek azokkal az edzőkkel, vezetőkkel, akik, ha virágnyelven is, de rendszeresen elküldik őket a búsba… Persze, jó lenne, ha a bajnokság végén azt mondhatnánk, végre-valahára jelentősen emelkedett a színvonal. Ja, és amit talán a legjobban szeretnék: ne csak lézengjenek a szurkolók az új, minden igényt kielégítő stadionokban, legyen minden meccsen 8-10 ezer drukker, mint a régi szép időkben, amikor üzérektől kellett jegyet venni! S nem csak a Fradi–Újpestre!