Karácsonyi nejloncsoda

Kis srác voltam, talán nyolcéves lehettem, azon a felejthetetlen, boldog karácsonyestén, amikor megkaptam életem első nejlon úszónadrágját. Nagyon régen vágytam rá. Tavasz márkájú televíziónkon többször láttam, például a tokiói olimpián az akkori amerikai csodaúszót, Don Schollandert, és rendkívüli módon irigyeltem elegáns csíkos gatyáját. Naponta álmodoztam arról, egyszer talán majd én is feszíthetek hasonlóban, de hát akkoriban, a hatvanas években fényévnyire voltam ettől, mifelénk ugyanis kizárólag a legeslegmenőbbek, vagy a kiváltságosak juthattak hozzá a híres Speedo vagy Porolastic márkájú úszónadrághoz.

Édesanyám, édesapám, az én drága, jólelkű szüleim valahányszor Budapestre utaztak, elsőszámú feladatukként tűzték ki, hogy szerezzenek nekem egy olyan fürdőgatyát, amelyben végre „királynak” érezhettem volna magam, ám hiába jártak sportboltról sportboltra, amikor a kívánt márkanevet kimondták, rendre elutasító választ kaptak. Esténként hazatérve apró tatabányai lakásunkba, szomorúan mondogatták: már megint nem kaptunk olyat, amilyet te szeretnél. Ilyenkor bánat öntötte el szívemet, és úgy éreztem, az egész világ ellen fordult. Istenem, mennyire irigyeltem a Locker „Jojót”, azért mert neki volt egy Porolasticja…

Közeledett a karácsony, és én bíztam a csodában. Arra gondoltam, hogy a Jóisten majd csak megsegít.

Akkoriban még igazi telek voltak, rendszerint fehér karácsonyt ünnepelhettünk.

Ez a karácsony azonban a legszebb volt azok közül, amelyeket addig megéltem.

Szenteste délutánján varázsütésre kezdett hatalmas pelyhekben hullani a hó, percről-perce szebb lett a világ, s vele béke költözött az én kicsinyke szívembe. Édesapám díszítette fel a majd’ háromméteres fenyőfát. Gyantaillat töltötte be az otthonunkat, vidáman pattogott a tűz a méretes cserépkályhánkban. A konyhaablaknál álltam, az orrom az üveghez nyomtam, és bámultam, miként vastagszik odakint a puha hópaplan. Álmodoztam, találgattam, vajon mit hoz nekem a Jézuska. A csengettyű csilingelő hangja hozott vissza a valóságba, akkorát dobbant a szívem, mint a versenyek rajtját jelző sípszónál szokott. Elindultam a nagyszoba felé… Éreztem a csodát. Tudtam, hogy a karácsonyfa alatt ott lesz a hőn áhított nejlon úszónadrág. Ott is volt. De nem Speedo, és nem is Porolastic.

Édesanyám varrta két ügyes kezével.

Édesapám egyik nejlon inge bánta…