Sohasem hazudnak

Visszatérő kérdés: mégis, mi a baj? A válaszom mindig ugyanaz: nincs olyan egyetlen tényező, amelyet kijavítva az egész azonnal működni kezdhetne. Bárhonnan közelítjük, csak bajba ütközünk. A magyar futballról van szó, és persze különösen a világbajnokság óta csodálkoznak rá sokan, hogy ha a horvátoknak megy, akkor nekünk miért nem, hiszen ha már szinte számolatlanul öli bele a pénzt az állam, akkor mégis, mi a baj, ők támogatás nélkül világbajnoki ezüstérmesek, mi pedig…

A horvátokat most hagyjuk, a különbség okainak az elemzése szétfeszíteni ennek az egyetlen hasábnak a kereteit, maradjunk kizárólag magunknál.

A sportág bizonyítványát lehet magyarázni rengeteg mellébeszéléssel, féligazságok mantrázásával, amelyekkel könnyedén becsaphatjuk saját magunkat, ám közismerten léteznek valamik, amik sohasem hazudnak, és ezek a számok.

A neves sportközgazdász, Muszbek Mihály az idén is a nyilvánosság elé állt az utóbbi esztendő értékelésével, amelyből sok minden kiderül. Néhány örvendetesnek mondható tény is, például az előző bajnoki évben nőtt a nézők száma az élvonalban, egy meccset átlagosan már nem 2704-en, hanem 2907-en láttak a helyszíneken.

A kis lépés is lépés, az más kérdés, hogy ez csupán 7, azaz hét nézővel több, mint volt a 2010–11-es évadban, amikor az MLSZ meghirdette tíz évre szóló stratégiáját, amelyet módosított, és 2020-ra a hatezres átlagot célozta meg. Örülhetünk annak is, hogy az NB I-es mérkőzéseket négy százalékkal többen, átlagban majdnem 209 ezren nézték meg a televízióban, és ne engedjünk a csábításnak, hogy összehasonlítsuk ezt mondjuk egy valóságshow nézettségével.

Ennél lényegesebb, hogy a közgazdász számításai szerint a magyar labdarúgás az elmúlt szezonban a korábbi évekhez képest összességében eredménytelenebb volt az utánpótlás-válogatottak és a nemzetközi kupacsapatok szereplése, valamint a felnőtt válogatott FIFA-világranglistán elfoglalt helyezése alapján, ráadásul csökkent az ország UEFA-koefficiense is.

Hosszasan sorolja bizonyítékként a számokat, én megkímélem ettől az olvasót, ám sajnos tényleg szembeötlő a visszaesés. Ez azért fájó, mert az oroszországi világbajnokság tanulsága szerint, azok az országok válogatottjai sikeresek, amelyeknél az utánpótlás-nevelés már korosztályos szinten is eredményt hoz.

Nem tudom, mit csinálnak jól a horvátok, de abban, hogy mi szinte semmit sem csinálunk jól, egyre biztosabbak lehetünk.