Zsoldosok kamata

Én bizony ugráltam és üvöltöttem. Mint egy idióta. Amikor Oftedal eladta a labdát, a szomszéd szerint olyan artikulálatlan hangokat adtam ki, mint akit elevenen nyúznak, majd amikor Kiss Éva néhány másodperccel a lefújás előtt kivédte az ellenfél ziccerét, belőtt indiánok módjára szökdécseltem körbe a szobában eszeveszett fejhangon harsogva, hogy megvan, megvan, megvan…

Nem túl nehéz kitalálni, a Győri Audi ETO negyedik győzelme lett meg a Bajnokok Ligájában. Szerencsére senki sem látta, hogy amikor a csapat tagjai az azóta kultikussá nemesedett győzelmi táncot lejtették az arénában, én velük táncoltam a képernyő előtt. Eszembe sem jutott azon agyalni, hogy a szerfelett boldog lányoknak milyen a nemzetiségük, hogy a néhány magyar mellett norvég, holland, dán és német is ropja a helyszínen több mint tízezer önfeledten tapsoló magyar legnagyobb örömére.

Ezzel csak másnap szembesültem, amikor beleszaladtam néhány „kivilágítatlan” kommentbe a neten – de persze úgy kell nekem, miért olvastam el őket… Több fórumon is megjelentek a fanyalgók, mondván, ez nem magyar siker, a magyar léleknek, azaz nekünk semmi közünk hozzá, ebből a mi kézilabdánk semmit sem kamatozik. Az ebből kerekedő vita aztán jó szokás szerint kölcsönös anyázásba, hazaáru­lózásba és egyéb finomságokba torkollott mindenütt, de nem ez a lényeg. Eszembe jutott az a kollégám, aki csodálkozva kérdezte néhány hónapja, hogy miként tudok szorítani a soproni kosaras lányok továbbjutásáért az Euroliga Final Fourjába, amikor a csapatban csupán egyetlen magyar kap főszerepet, a többinek a leggyakrabban még csak epizódok sem jutnak.

Értem én, amit mond, de mégsem értem.

Ezeket a külföldi lányokat – soproniakat, győrieket, kosarasokat, kéziseket – le lehet zsoldosozni, hiszen a státuszukat tekintve valóban azok, de aki látta, mit adtak a pályán, az hogyan kérdőjelezhet meg velük kapcsolatban bármit is? Óriási szív, töretlen akarat, emberfeletti küzdőszelem, pozitív mentalitás, bámulatos csapatszellem, maradéktalan odaadás a klubért és annak szurko­lóiért. Ebből adtak példát – ebből valóban nem lehet kamatoztatni semmit sem?

Egyébként is: ezeket a lányokat több tízezer derék magyar ember valóban boldogan ünnepelte, mert varázslatossá tették számukra a sikerek napjait, nekik köszönhetően ezek a derék magyar emberek még büszkébben vallhatták magukról, hogy ők soproniak vagy éppen győriek, és persze magyarok.

És ez a lényeg. A többiről most nem is érdemes beszélni.