Újabb kézilabda-sikert ért el a Kodály

A III. korcsoport (2003-ban vagy később születettek) Országos Diákolimpiai Döntőjén négy sportág - kézilabda, labdarúgás, röplabda, kosárlabda - legjobbjai mérték össze erejüket a Hajdúságban, így kiváló fesztiválhangulat uralkodott Debrecenben. Megyénket Tatabányáról a kodályos kézis fiúk, a dózsás kézis lányok, Tatáról a kőkútis kézis fiúk és a dorogi labdarúgók képviselték.

Az égiek nem voltak kegyesek a kézis fiúkhoz, ugyanis egy csoportba került a tatai és a tatabányai fiúcsapat, sőt a nyitómeccset is egymással játszották. A végeredmény mindkét fél felkészültségét igazolta, hiszen 17-17 lett a végeredmény. A második csoportkörben a hajdúböszörményi fiatalokkal kellett megütközniük a kodályosoknak.

Az ellenfét jó két évnyi fizikai fölényét csak a második félidőben tudták megtörni és technikás játékkal, nagy kreativitással sikerült a végére megnyugtató, 8 gólos előnyt kidolgozni. A végeredmény 28-20 lett a tatabányai fiúk javára.

Ezt követően a debreceniekkel mérkőzött a Kodály-iskola csapata. A mérkőzés előzménye a két héttel azelőtti gyermekbajnokság keresztjátéka volt, ahol simán, öt góllal nyert a jelenlegi vendéglátó. Ez azonban egy másik hétvége másik meccse volt: 8-8-ig mindkét csapat teljes koncentráltsággal játszott, a második félidő gyors kodályos góljaira viszont már nem volt hazai válasz. A tatabányai csapat 2-3 gólos előnyét végig megtartva váratlanul sima győzelmet aratott. Végül a  Kodály és a Debrecen került az elődöntőbe, a Kőkúti és a Hajdúböszörmény az 5., illetve a 7. helyért folytathatta.

A zárónap délelőttjén a Békéscsaba várt a Kodályra. A békésiek teljesen váratlanul, de nem érdemtelenül jutottak az elődöntőbe, hiszen hat góllal győzték le az Alsóörs csapatát. A kodályos fiúknak azonban ők sem tudtak ellenállni, 13-10-es félidő után 23-18-ra győztekHorváth Árpád tanítványai. A délutáni fináléban ismét a Debrecen volt az ellenfél. A döntőre a fiúk úgy készültek, mint a profik: ebéd után nagyerdei meditáció, a leánydöntő megtekintése, fodrász (!) és jöhetett a második „debreceni csata”.

A fináléra mindkét csapat szurkolótábora jelentősen megerősödött, de végig a tatabányaiak voltak hangerőfölényben, amihez nagyban hozzájárult az első mérkőzés forgatókönyvének megismétlése: szoros első félidő, majd 2-3 gólos előny a második játékrészben. Az idő pedig kíméletlen volt a hazaiakhoz. A végére teljesen elkedvetlenedtek, minden hazai gólra volt vendégválasz. Végül 19-16-ra győzött a Kodály.

A torna tehát tökéletesen sikerült, egy döntetlen mellett négy győzelem, valamint Országos Diákolimpiai aranymedál volt a mérleg, két egyéni díjazottal: a legtechnikásabb játékos Bodnár Ádám, a legjobb felkészítő tanár Horváth Árpád lett. A győzelem értékét még tovább növeli, hogy több sportiskolát megelőzve egy ének-zene tagozatos intézmény bizonyult az ország legjobbjának.

Árpi bácsi a győztes döntő után hagyománytiszteletből festette haját piros-rózsaszínre. Ez volt ugyanis a negyedik diákolimpiai döntője, amiből az első hármat sikeresen megnyerte csapatával. A Kodály-történelemben hagyományként van számon tartva, ha diákolimpiai döntő, akkor nincs kegyelem, irány a fodrász. Horváth Árpád immár 35 éves, rendkívüli munkásságát jelzi az is, hogy mindhárom eddigi győztes csapatából került ki olyan játékos, aki később sokat tett a tatabányai kézilabdáért.

Az első bajnokcsapatból Lehőcz Zoltán, a másodikból Sebestyén Máté ma már a Grundfos utánpótlásedzői stábjának tagja, a harmadik bajnokcsapatban szereplő Nagy Ábel pedig a megyeszékhely felnőttcsapata után Norvégiáig jutott játékosként.