Börzsei Dávid útja az Árpádból a Youtube-ra

– Mikor és miért döntöttél úgy, hogy otthagyod az egyetemet?

– Keményen két hónapig jártam oda. A legtöbb órám szerettem, de két-három erősen infernális tantárgy épp elég volt ahhoz, hogy elvegye a kedvem. Akkor döntöttem, amikor feladtak a következő hétre egy ötezer szavas beadandót az „anyag” szó etimológiájáról. Ráadásul hat évig kellett volna csinálnom, és valószínű nem lettem volna túl sokáig tanár. A magyart és az angolt akartam hasznosítani, nem volt jobb ötletem erre a tanárinál. De rájöttem: ebben nincs jövőm.

– Tervezel visszatérni a felsőoktatásba?

– Egyelőre nem. Most úgy érzem, a diplomának egyedül a fizetésemben lenne szerepe, ha beosztottként dolgoznék, amit nem szeretnék. Szeretnék majd saját vállalkozást, és olyan munkát, ahol nagyjából a magam ura vagyok.

– Mivel foglalkozol az egyetem óta?

– Középszerű verseket írok a problémáimról ahelyett, hogy megoldanám őket. Kiadóknál van az első kötetem, én is kíváncsian várom, mi lesz. Emellett videókat csinálok az internetre; még nem megélhetési szinten, de jelenleg ez a fő bevételforrásom.

– Milyen videókról van szó?

– Zenés, mókás, nem-PC, ismeretterjesztő videók. Fogunk két történelmi vagy popkulturális személyt, akikben van valami közös, írunk a nevükben egy rapszöveget, és összerakjuk őket egy párbajra. Ilyenkor be is öltözünk ezeknek a szereplőknek, és klipet forgatunk. Szoros körben hárman vagyunk, de vannak állandó és kevésbé állandó segítőink. Gyakran vendégszereplőket is hívunk, akik általában örömmel vállalják.

– Említetted, hogy kiadóknál van az első köteted. Mesélnél erről?

– Általános iskolás korom óta írok verseket, ezek eleinte nagyon rosszak voltak, de írni akartam. Az igazi hangom kb. másfél éve találtam meg, a kötet 95 százaléka is ebből az időből van. Egy nagyon rövid kapcsolat és az azt követő szakítás indította el. Nagyon sokat köszönhetek ezeknek a hatásoknak, amik által elkezdtek saját rálátásaim, viszonyulási pontjaim lenni az élethez ahelyett, hogy egyik-másik szekértábor mögé álltam volna be. Nem csak mondandóm lett valakinek, akinek végül mégsem mondhattam el, de a teljesen érdektelen önsajnáltatásból is sikerült kiemelkednem, és picit vidámabban, ironikusabban, de nem teljesen komolytalanul megírnom egy-egy élményemet, megfigyelésemet. Egy rapper ismerősöm szerint „a melankólia minden szövegemre ráoson”.