2018.04.03. 06:30
Pom Pom
Karácsony Gergely azt próbálja láttatni, hogy ő valamiért és nem valami ellen küzd. Valóban úgy tesz, mintha egy értékközösség – egyszerűbben: párt – képviselője lenne, de nála is kilóg a lóláb. Testvére visszafogottan rámutat, azért
Gergely nem pont úgy viselkedik, ahogy odahaza nevelték.
Ez pedig nem pártpolitika, hanem emberség, tisztesség, becsület. Mikor a szülÅ‘k összevonják a szemöldöküket, hogy Gergely hátat fordÃtott a vallott értékeknek, mert Ãgy tud sikeressé válni választott szakmájában. Ha asztalos lenne, ez a hÃr nemigen jutna be a lapokba. De Å‘ politikus, polgári-jobboldali család gyermeke, aki alternatÃv utat választott a siker felé. Ez pedig joggal okoz csalódást odahaza, mert az a tehetséges és értelmes fiatalember saját maga elmondása szerint inkább vállalja a szövetséget az ördöggel, hogy gyÅ‘zzön. A család pedig szabadkozhat, hogy Gergely valóban furcsa, de talán kinövi. Mindenesetre hosszú távon megbélyegzi a szocialisták szekértolóját-szekérhúzóját, hogy az arca fémjelzi a pártszövetséget, s egy hét múlva derül ki, a szövetség mennyire sikeres, s mit kér az ördög cserébe.
Vona Gábor ennél még simulékonyabb, az Å‘ arca már nem dÃszeleg ott a plakátokon. Nehéz is volna elÅ‘térbe tolni, hiszen Ãgy visszatekintve túlságosan is kaméleonszerű, vagy még inkább Pom Pomhoz hasonlÃt. Bámulatosan tudja változtatni az alakját, nevét, ruházatát, elveit, szÅ‘rpamacs vagy paróka, gárdatag vagy liberális gondolkodó. Ez csak Pom Pomnak áll jól.