Egészségügy és betegségügy

Sajátos elméletem van arról, hogy amit manapság szerte a világban egészségügynek hívunk, az valójában betegségügy. Azért jutottam erre a gondolatra, mert csak akkor fordulunk, és akkor fordulhatunk a ma létező egészségügyi intézményekhez, ha valamilyen gondunkat kellene „orvosolni”.

Az egészségünk megóvása érdekében azonban elsősorban magunkra kell hagyatkoznunk. És ebben nem is jeleskedünk különösebben. Kevesen és keveset mozgunk. Javarészt egészségtelenül étkezünk.

A káros szenvedélyekről nem is beszélve. Mondjuk, nem csoda, hiszen az egészség megvédése pénzbe kerül, és nem ártana némi ismeret is hozzá.

El tudnék képzelni egy igazi egészségügyet is, egy olyan állami rendszert, amelynek egyes elemei már körvonalazódni látszanak Magyarországon. Sok-sok tornaterem és tanuszoda épül, az iskolai menzákon napi harcot vívnak az egészségesebb táplálkozás meghonosításáért. Igen, a legfontosabb az lenne, hogy már gyerekkorban megismerjük,

és életünk szerves része legyen az egészséges életmód.

De a felnőttek egészségét sem lenne célszerű csak kétes tudású fitneszedzőkre, „fogyókúra-szakértőkre” és vitatott hatású táplálkozáskiegészítőkre, meg a legkülönfélébb magazinok tanácsaira hagyni. Orvosok, dietetikusok és testnevelők egy szervezett rendszerben teljes életen át gondoskodhatnának arról, hogy mindenki a lehető legegészségesebben éljen.

Az ilyen egészségügy óriási megtakarításokat eredményezne a betegségügyben, meglehet, abból futná a finanszírozására is.