Sokan visszaállítanák a történelmi Magyarországot

Az évfordulót megelőző olvasói szavazásunk megfogalmazásakor arra voltunk kíváncsiak, napjainkban vajon mi lehet a jó válasz erre az igazságtalan döntésre.

A legtöbben (38%) azt a választ adták, amely már száz évvel ezelőtt megfogalmazódott: „Nem, nem, soha! Mindent vissza!” Ők azok a honfitársaink, akik tudják, hogy a történelem nem lezárt folyamat, és hogy bármikor jöhet a világpolitikában olyan fordulat, amely következtében újrarajzolhatók egy-egy térség határai. Akik erre a lehetőségre szavaztak, bizonyára azt a mondást is gyakran felemlegetik a száz évvel ezelőtti diktátum kapcsán, amely így szól: „Ne búsulj, kenyeres, ez sem tart örökké, százötven év alatt sem lettünk törökké.”

Persze ingyen semmmit sem adnak, mindenért meg kell dolgozni, és fel kell készülni a sorsdöntő időkre: azaz addig is az a feladatunk, hogy sikeres és erős Magyarországot építsünk – vélekedett olvasóink több mint ötöde (21%).

[eweb-voting id="2490081"]

Ennek része az is, hogy vállaljuk az életet, avagy a gyermekáldást, hiszen a legkisebbekben van elrejtve a jövőnk (17%). Logikus ez, hiszen nem az őseinek épít országot az ember.

És akár kedvezően fordul a történelem kereke, akár marad minden úgy, ahogy van, érdemes olvasóink közel negyedének (24%) a hozzáállásával is azonosulni: a határok ellenére otthonunknak érezni az egész Kárpát-medencét, bárhol lakjunk, bárhová utazzunk is benne, hiszen mindenhol találunk az anyanyelvünkön hozzánk szóló nemzettársat vagy a magyar múlt valamely emlékét, és az elmúlt bő ezer év jussán – a kétség kívül meglévő politikai határok ellenére is – méltán magunkénak érezhetjük ezt a Kárpátoktól ölelt csodálatos országot, minden magyarok hazáját.

Borítókép: Jelenet a fiatalok műsorából a nemzeti összetartozás napja alkalmából a Kárpát-medencei és a diaszpórából érkező magyar fiataloknak rendezett megemlékezésen a Fejér megyei Isztimérhez tartozó Királyszálláson, a Nagy-Magyarország parkban 2018. június 4-én