Hiba volna lebecsülni a Gyöngyösi-féléket

Az élhető, normális, magyar Magyarország és egy olyan ország között választunk vasárnap, amit még országnak sem érdemes nevezni, mert végleg feloldódik a globalista szennyáradatban, s aminek már nem lesznek morális kapaszkodói és tabui. Az volna tehát maga a káosz és az elviselhetetlenség – figyelmeztetett Kövér László, a Magyar Országgyűlés fideszes elnöke a PestiSrácok.hu hírportálnak adott nagyinterjúban.

Ott kapnánk fel a szálat, ahol Ön a Magyar Időknek adott hétvégi interjújában letette. Azt mondta: a mostani a legdurvább és legszínvonaltalanabb ellenzék a rendszerváltás óta, morálisan és intellektuálisan ennyire semmirekellő társaságot csak a Tanácsköztársaság környékén és a nyilas időkben látott az ország. Ezek szerint nem lágyította meg a szívét a zsidók listázása helyett ma már européer húrokat pengető Gyöngyösi Márton Jobbik-vezető külföldi nyilatkozata, miszerint „segíteni kell a menekülteknek, együtt kell működni Brüsszellel és harcolni kell a populizmus ellen”.

Amire önök utalnak, az a morálisan semmirekellő része az ellenzéknek, mert a Gyöngyösi-féléket hiba volna intelligenciájukat tekintve lebecsülni. Ők úgy képesek 180 fokokkal forgolódni, hogy közben még csak el sem pirulnak. Meg kell mondjam, ez egészen bámulatba ejtő. A jobbikosokon túl ilyesmire csak Gyurcsány Ferenc képes, de ő mindig is ebben volt tehetséges. Gyurcsány akár a Jobbikkal való együttműködésről is tud – szemrebbenés nélkül – teljesen ellentétes dolgokat mondani, de a Jobbiknál a hazudozást végtelenül szánalmasan művelik.

Nyilván azért lehet büntetlenül össze-vissza beszélni, mert a választók egy része nagyon gyorsan felejt.

A helyzet rosszabb. A tömegkommunikáció mai viszonyai között az emberekre hihetetlen mértékű információözön zúdul, aminek nagy része ráadásul szemét. Mindezt minden jóindulattal is képtelenség feldolgozni és értelmezni, a lényegest a lényegtelentől megkülönböztetni és elválasztani. Ráadásul a hagyományos közösségeink háttérbe szorulása és a virtuális világ agresszív terjeszkedése sem a kommunikáció minőségét emeli. Egy rendes falusi kocsmában ma is akadémiai szintű viták zajlanak ahhoz képest, ami az interneten folyik, arról nem is beszélve, hogy az előbbiben minden véleményt egy, a közösség tagjai számára ismert és megítélt személyiség hitelesít, vagy – ellenkezőleg – hiteltelenít.

Lehet, hogy megfigyelhető a közélet efféle romlása, de a Jobbik mégiscsak rendkívüli teljesítményt mutat fel a hazudozásban, hiszen a liberális sajtóban és a „házi hírtévének” nyilatkozva akár ugyanaznap képesek totálisan ellenkezőt állítani, például az MSZP-DK-val való összefogásról…

Nem látok itt ellentmondást. Az előbbiekből az is következik, hogy a szavak nemcsak a súlyukat, de már a jelentésüket is kezdik elveszíteni. Semmi sem számít, mintha nem ugyanazt a nyelvet használnánk. Ez a kampány attól is olyan mérhetetlenül színvonaltalan, hogy nincs benne egyetlen releváns állítás, amivel vitatkozhatnánk.

A Fidesz-KDNP-nek ott a programja, amit 1998-ban kezdett megvalósítani, s amit 2010 után folytatott; ott van a mögöttünk hagyott két kormányzati ciklus teljesítménye, páratlan eredménylistája. De mit tud felmutatni az ellenzék?

Hogy ingyen lesz a gáz, víz, villany, ahogy Gyurcsány mondja, vagy harmadával csökkentik a rezsit, mint a szocik hirdetik? Na, ne hülyéskedjünk! Hányszor tetszettek gáz- és villamosenergia-árat emelni, duplájára, triplájára a 2002-t követő nyolc év alatt, miközben nem volt „gáz-ár-e-me-lés”? Van értelme ilyen emberekkel, ilyen állításokkal vitatkozni? Nyilván a választási rituálé része, hogy kell valamit ígérni, de az ellenzéknek az elmúlt négy évben csak a tényeket semmibe vevő, kritikának sem tekinthető gyalázkodásra, rágalmakra és üres blöffökre futotta, valódi alternatívát jelentő programra nem.

„Nem igaz vádakkal választást nyerni nem igaz országhoz vezet”, hogy egy igazi klasszikust idézzünk. Ön szerint hogyan működne a Gyurcsány-Vona-Karácsony-Szél-Fegyőr-kormány?

Na, ebben véletlenül igazat hazudott Gyurcsány! Fiala János mikrofonja előtt bevallotta, ha ők nyernek, káosz jön. De ahhoz nyerni is kell! Európában, így nálunk is az a szokás, hogy a köztársasági elnök először a választási eredmények szerinti legerősebb pártot kéri fel kormányalakításra, és ez nyilván a Fidesz-KDNP lesz még akkor is, ha esetleg nem éri el az abszolút többséget. Ha mégis odáig jut az egyezkedés, hogy a mai ellenzék vállalkozik kormányalakításra, ki is lenne a miniszterelnök, és mi lenne a közös nevező? Ugyanaz történne, mint Görögországban vagy Olaszországban, jönne egy úgymond pragmatikus csapat, az élén egy Bajnai 2.0-val! Azaz valamelyik bank kádererraktárából kiállítanának egy miniszterelnököt a „káoszt áthidalandó”. Tennék ezt éppen azok, akik ma az ellenzék pártjait finanszírozzák, majd szépen rávezetnék őket, hogyan lehet mégiscsak összeállni az Országgyűlésben a másik megvetett riválissal, legalább addig, amíg sikerül szétverni mindent, amit nyolc éven át ez az ország elért.

Lehet az ilyen ellenzéket pusztán ellenfélnek és nem ellenségnek nevezni?

Nagyon súlyos minősítés egy demokráciában az ellenzéket saját népe ellenségének nevezni. Ha ezt tesszük, a demokrácia végére jutunk el, ezért indokolt az óvatosság. Hadd közelítsek inkább máshonnan! Nyugat-Európában pontosan az zajlik, mint nálunk, igaz, itt még csak az ellenzéket sikerült Soroséknak behálózni.

Már kristály tisztán látszik, hogy egy világhatalmi játszma háborús terepe vagyunk, aminek a lényege, hogy a gigantikusra nőtt tőkekoncentrációk profitmaximalizáló törekvéseinek útjából el kell takarítani a nemzetállamokat. Ebben a háborúban vannak olyan politikai vezetők, akik elárulták a saját népüket, tehát nem a saját választóikat képviselik, hanem azokat, akiktől a zsoldot kapják.

Ennek az üzleti háttérhatalomnak az igényei szerint hoznak döntéseket, úgy szavaznak a parlamentjeikben. Ezzel a levezetéssel már ki lehet jelenteni, hogy a nevezettek a saját népük ellenségévé válnak. Ezek az emberek ráadásul prímán érzik magukat a júdásszerepben, ne is várjunk tőlük egy csöpp lelki furdalást se, pláne szégyenérzetet! Hiszen ők mindig is lenézték a plebs-t, a populus-t. Emlékezzünk csak rá, amikor Gyurcsány Ferenc még kormányzati karrierje előtt, úgymond sikeres privatizátorként a Népszabadságban azt nyilatkozta, hogy nem annak van több befolyása a politikában, aki százezret visz haza, hanem annak, aki milliókat. Ennyit gondol ő a demokrácia lényegéről! Így megy ez a nagyvilágban is: ha van pénz, jár mellé a hatalom is, nehogy már a „hülye szavazók” érdeke érvényesüljön a politikában! A magyar ellenzék egyik fele, például Gyurcsány ennek a globalista elitnek a része, még ha csupán jelentéktelen perifériális helytartók is abban a hierarchiában. A másik fele, a jobbikos és LMP-s fiúk, lányok illetve azok, akik „majd ha felnőnek, eldöntik” pedig a hasznos idióták sorába tartoznak. Vannak ugyan átfedések, hiszen Szél Bernadett is összekavarodott a Soros-hálózattal, őt mégsem sorolom a cinikus gazemberek közé, róla mégis könnyebb elhinni, hogy szegény semmit sem ért abból a világból, amiben él.

„Ma is van igény a szocialistákra, ahogy a nyilasokra is volt”

2010 után úgy tűnt, hogy azt a posztkommunista elitet, amely „meghekkelte” a rendszerváltást, szétlopta az országot, majd Gyurcsánnyal teljesen tönkre is tette, végre sikerül száműzni a történelem egy lezárt fejezetébe. Mit gondol azoknak a politikusoknak, köztük Karácsony Gergelynek, Vona Gábornak és Szél Bernadettnek a felelősségéről, akik most mégis újra legitimálták a posztkomcsikat, választási szövetséget kötve fletóékkal és molnárgyuláékkal?

Demokráciában élünk, tudomásul kell venni, hogy van igény rájuk. 1939-ben a nyilasokra voksolt a választók harminc százaléka, majd 1945-ben tizenhét a kommunistákra, 2010-ben az országot a csőd szélére juttató szocialistákra pedig majdnem ötöde. A demokráciának van egy kellemetlen oldala: szabadságunkban áll rosszul dönteni, akár végzetesen önsorsrontó módon is, és a felelősséget nem háríthatjuk át másra, az egyetemleges – jut belőle ugyan a politikai és véleményformáló elitnek is, de a szavazatokat mindenki a saját kezével dobja az urnákba.

Mit gondol azokról a liberális megmondóemberekről, akiknek immár nincsen semmiféle morális fenntartásuk Vonával és Gyurcsánnyal szemben, csak bukjon meg végre Orbán Viktor!?

Az eddigieket fenntartva, erkölcsi értelemben a véleményformálók felelőssége nyilván sokkal nagyobb, mint az egyszerű DK-szavazóké.

Simicska azt hintette el magáról a saját médiájában, hogy azért szakított Orbán Viktorral, mert nem bírta elviselni a növekvő orosz befolyást. Vajon morálisan mennyivel felemelőbb az egykori nemzeti radikális pártot Heller Ágnes és Gyurcsány Ferenc pincsikutyájává változtatni?

Simicska Lajos valaha nagyon okos ember volt, de ezt a szánalmas magyarázkodást Fidesz-alapítóként is kikérem magamnak! Nyilván blöff az egész, hiszen Simicska azt mégsem mondhatta, hogy a kormány nem volt hajlandó a döntéseiben az ő üzleti érdekeit a nemzeti érdekek fölébe helyezni. Másfelől a „putyinozók” kórusába való beállással talán új szövetségeseket remélt azok táborában, akik nem sokkal korábban kitiltották az egyik régi barátját az Egyesült Államokból.

Ismerjük jól a magyar történelemből a hazaáruló baloldalt, amely nemcsak 1947-ben, de most is képes lehet választási csalásra. Igaz, akkor szovjet megszállás volt, most meg – ahogy Ön is mondja – egy globális elit megszállási kísérlete zajlik. Ennek fényében tart-e a csalástól, hiszen pénz, paripa megvan hozzá azon az oldalon?

Valóban a globalista megszállás elleni küzdelem zajlik Magyarországon, amely megszállás céljai, az életünkre leselkedő veszélyei nem annyira nyilvánvalóak, mint voltak akkor, amikor a hódítók még tankokon érkeztek. Nehezen bocsátják meg nekünk, hogy bár 2010-re már majdnem bezárult a csapda, ehhez képest volt elég kurázsi és tehetség bennünk, hogy megkíséreljük az ellenállást. A Jóisten segedelmével, a választók kitartása mellett ebben az ellenállásban jelentős sikereket értünk el, ami a szembenálló oldal számára kudarcot és veszteségeket jelent. Eurómilliárdokban mért veszteségeket, ha a közteherviselés kiterjesztését jelentő különadókat vagy a rezsicsökkentést nézzük, és számokban alig kifejezhető károkat okozó kudarcot, ha arra gondolunk, hogy a „magyar modell”, mint attitűd, gondolkodási irány terjedőben van az európai politikában. A tét tehát az ellenoldal számára sem kicsi. Biztosak lehetünk benne, hogy mindent megpróbálnak majd – akár a törvényesség határain túlra is merészkedve –, hogy ne folytatódhassék az a politika Magyarországon, amely olyan csúnyán keresztül húzta a „szép új világ” felépítéséről szőtt terveiket. De mi is láttunk egyet s mást 2002 óta, így talán már nehéz lesz meglepni bennünket. Mindenesetre nem árt nyitva tartani a szemünket és a fülünket.

„Félni ugyan nem félünk, de résen leszünk!”

Hódmezővásárhelyen az ellenzék mozgósítani tudott 15 százaléknyi olyan szavazóréteget, amely korábban nemigen vett részt választáson. Azt is tudjuk, hogy az egyesült ellenzék ezt a feladatot Szabó Gáborra, a Jobbik pártigazgatójára bízta, ő pedig utcára, házszámra lebontva listázta a célközönséget. Csak az nem derült ki, hogy mivel sikerült ösztönözni ezt az apolitikus réteget? Persze lehet találgatni… Egyszóval fennáll-e a veszély, hogy vasárnap pénzért, telefonos láncszavazással tömegeket visznek el választani országszerte?

Nem kell Hódmezővásárhelyig visszamenni, hiszen a Jobbik most bukott le azzal, hogy a kisgazdapárti és LMP-s ellenjelölteket megpróbálta lefizetni. Nem kérdés tehát, hogy mire képesek. Anyagilag igencsak jól el vannak engedve, és akkor még nem is beszéltünk a Soros-hálózat zsoldosairól. Félni ugyan nem félünk, de résen leszünk.

Attól nem félnek, hogy ha újra bizalmat kap a kormány, a külföldről pénzelt ellenzék majd forrongást, felkelést próbál kirobbantani?

Azért nem megy az olyan egyszerűen. Eddig akárhányszor ígértek kormánybuktatást, néhány ezren, ha össze tudtak jönni, feltéve, hogy nem esett az eső, vagy fújt a szél. Ukrajnában sem tudtak Sorosék felkelést kirobbantani, a Majdan sima puccs volt, amihez Kijevben sikerült némi bázist szerezni. Belgrádban is tüntetések zajlottak Vucic győzelme után pár nappal, csupán azért, mert nem az egyetemistákat tüzelő, szintén Soros-féle banda favoritja volt a befutó az elnökválasztáson. Azt is látjuk, mi zajlik Szlovákiában, hogyan akadályozzák a cseh kormányfő munkába lépését, hogyan próbálják folyamatosan ellehetetleníteni a stabil többséggel megválasztott román kormányt! Ki is akkor itt a demokrata? Aki szerint csak akkor van demokrácia, ha ő állhat a győztes oldalon? Nyilvánvalóan megpróbálják állandósítani a belső feszültséget – vagy fenntartani annak látszatát –, amihez Soroséknak kidolgozott forgatókönyv, rengeteg pénz, s néhány ezer kiképzett ügynök áll rendelkezésére. Nekünk pedig – ha úgy alakul – a többség bizalma mellett a rend fenntartásának biztosítására szolgáló jogállami intézményrendszer. Esetleg még néhány Békemenet.

Minden eddigi gyurcsányi aljasságot megfejelt az a videó, amiben a DK bűnözőként kiblőrözött arcú kolozsvári magyarokkal tüzeli a bázisát. Ön nem nyúlt a zsebébe a bicskájáért, amikor meglátta?

Gyurcsány ordenáré húzásaiban sajnos már nincs semmi meglepő. Ami megdöbbentő az az, hogy az egész ellenzék cinkosan hallgat az ügyről, ami persze arra is újabb bizonyíték, hogy a nemzet sorskérdéseiben – akár az elszakított magyar közösségek ügyéről, akár idegenek akaratunktól független tömeges betelepítéséről legyen szó – nem lehet rájuk számítani. A mai ellenzék fuldoklik, ha erősödnek a családok, erősödik a nemzettudat és a polgári értékvilág, ezért mindennek a lerombolására törekednek.

„Nyugat-Európában elhatalmasodott a »szellemi AIDS«”

Talán nem is csupán az elmúlt nyolc év, hanem a magyarság elmúlt másfél évezrede kerül kockára, ha a sorsdöntő vasárnapi választáson a roncskoalíció nyer…

Valóban, a világban ma zajló változások illetve küzdelmek tétje az is, hogy irrelevánssá válik-e mindaz az érték, kultúra, történelem, ami Európát és benne Magyarországot azzá tette, ami. Történelmünk elmúlt öt és fél évszázada nem szól másról, mint a magyarként és keresztényként való megmaradásunkért folytatott, egymást követő élethalál-harcok sorozatáról. Mindeközben – az itt élő népekkel együtt – védtük azt a Nyugatot is, amelyre mindmáig egyfajta ideálként tekintettünk, s amely ugyanakkor bennünket soha nem tekintett, s ma sem tekint Európa vele egyenrangú részének. Az Európai Uniót létrehozó, s ahhoz 1990-et megelőzően csatlakozó országok a kommunista „táborba” kényszerített népek ötven évnyi életáldozata árán vásárolták meg a saját jólétüket, biztonságukat és szabadságukat. Úgy tűnik azonban, hogy míg az idegen kommunista elnyomás ébren tartotta bennünk az önvédelmi közösségi reflexeket és az Európa valódi értékei iránti fogékonyságot, addig rajtuk elhatalmasodott egyfajta „szellemi AIDS”. Számomra egyértelmű, hogy Európa szellemi és erkölcsi tartalékai a mi térségünkben rejlenek, még akkor is, ha a történelem önmagát ismétli: a puszta megmaradásunkért folytatott küzdelem sikere az, amivel ma leginkább hozzá tudunk járulni Európa fennmaradásához.

Ilyen magasságból nézve Gyurcsány Ferenc valóban csak egy légypiszok a konfliktustérképen, de akkor is adódik a kérdés, hogy miért nem lehet például az antiszemita gyűlöletbeszédhez hasonlóan szankcionálni a magyarellenes uszítást?

A korábban már sokat emlegetett nemzetközi konstellációnak megvannak a jogi intézményei, amelyek nem teszik lehetővé, hogy legitim módon fellépjünk a nyilvánvaló hazaárulással szemben. Még akkor sem, ha azt amúgy minden rendes kocsmában hazaárulásnak tekintik. Muszáj ehhez alkalmazkodni, és a többség még meglévő erkölcsi mércéjét kell segítségül hívni. Én fórumokon is mindig elmondom, hogy ne tőlünk tessék megoldást várni, ne tőlünk kérdezzék, hogy miért lehet büntetlenül uszítani, és miért nincs még börtönben Gyurcsány Ferenc! Épp elég volna, ha legalább a parlamentbe nem jutna be. Ha Gyurcsányt a szavazók 95 százaléka megvetendő, rongy embernek fogja tartani, akkor térjünk vissza erre a kérdésre! Mindez persze arra is rávilágít, hogy a mi immunrendszerünkre is ráférne egy kiadós „vitaminkúra”.

Aki elhiszi, hogy ez a legkorruptabb kormány, bátran szavazzon ránk!

Abban az alternatív valóságban, ahol a nyilas Gyöngyösi Mártont már toleranciabajnokká mosdatták, azt is állítják, hogy ez minden idők legkorruptabb kormányzása. Biztos benne, hogy a helyén kezelik ezt a mindenfelé elterjesztett vádat?

Miért is volna biztosan a helyén a szavazók értékítélete e téren, amikor a hatóságok és az igazságszolgáltatás szinte egyetlen komolyabb, valódi korrupciós ügyet sem voltak képesek tisztességes ítélettel lezárni! Hány éve is húzódik például a Hagyó-ügy? Pedig az tényleg egy emblematikus botrány volt! Tíz év mégsem elég rá, hogy kiróják a büntetéseket! Ezek után miért is várnánk el, hogy a választópolgároknak valós képe legyen arról, ki korrupt valójában, és kik lopták szét ezt az országot? Akik elhiszik, hogy a miénk minden idők legkorruptabb kormánya, azoknak üzenem: szavazzanak bátran ránk, hiszen a rendszerváltás utáni időszak legsikeresebb nyolc éve áll mögöttünk, csupa-csupa olyan eredménnyel, amelyekből – valószínűleg – még ők és családjuk is hasznot húzott.

Kívánok tehát a következő 28 évben is sok ilyen „korrupt” kormányt, mint a jelenlegi, hogy miközben „mindent ellop”, az ország mégis ilyen ütemben épüljön, és minden családnak több maradjon a pénztárcájában.

Egyébként a korrupciós vádakkal való hadakozás immáron több, mint kampányeszköz – Hillary Clinton külügyminisztersége óta a „korrupció elleni küzdelem” egy független országban történő külső befolyásszerzés dollármilliókkal megtámogatott, forgatókönyvszerű akciótervvé vált, amelyet leglátványosabban Romániában próbálnak végrehajtani. Ahhoz, hogy egy területet, egy országot tartós függésbe lehessen vonni, ma már nem feltétlenül kell katonailag is megszállni. Elég, ha a társadalmát megfosztják, elidegenítik a saját elitjétől, azáltal, hogy megingatják benne a közbizalmat, hogy zsarolhatóvá teszik, hogy ügynököket ültetnek az állam kulcspozícióiba, hogy kiüresítik a demokratikus döntéshozatali folyamatokat, hogy a „politikai korrektség” cenzúrarendszerével ellehetetlenítik a valóság megismerését, s hogy vetítenek helyette egy alternatív, egy virtuális valóságot.

Akkor tehát milyen Magyarországok között kell választanunk vasárnap?

Az élhető, normális, magyar Magyarország és egy olyan ország között, amelyet még országnak sem érdemes nevezni, mert végleg feloldódik a globalista szennyáradatban, s aminek már nem lesznek morális kapaszkodói és tabui. Az volna tehát maga a káosz és az elviselhetetlenség. A mai migránsáradat, akár a délről betörő, akár a nyugatról fölöslegként visszalöttyinteni tervezett, csak egy tünete ennek a romlásnak. Sokkal többről, sokkal nagyobb tétről van itt szó. Adjon nekünk az Isten elegendő bölcsességet a sorsunkról való döntéshez április 8-án!

Borítóképünkön Kövér László, az Országgyűlés elnöke köszöntőt mond a Nemzetiségek és törvényhozás Magyarországon című, a dualista magyar állam nemzetiségi törvénye megalkotásának 150. évfordulója alkalmából rendezett konferencián az Országház Felsőházi üléstermében 2018. március 19-én.

MTI Fotó: Kovács Tamás