A holdra szállásra emlékeznek a múzeumban

Victor Vasarely a Hold meghódításának évében, 1969-ben rendezte legnagyobb kiállítását a Műcsarnokban, bár már az ötvenes évek közepétől kezdve műveinek témaválasztásában egyre nagyobb szerepet kapott az űrkutatás, a kozmosz – emlékeztet a Magyar Hírlap írása.

Ez a tendencia képeinek címében is tetten érhető:

a CTA 102 című, a hatvanas évek közepén induló sorozatát az orosz és az amerikai tudósok által egyszerre észlelt elektromágneses sugárzás adta. Mint ismeretes, ekkoriban észlelték először az űr elektromágneses sugárzását, amelyet távoli bolygók értelmes lényei­től származó híradásként értelmeztek.

A pécsi születésű Vasarely a kozmosz meghódításáról álmodott, ez végül 1982-ben sikerült is neki: akkor a Szojuz T-6 fedélzetén elhelyezték száz szitanyomatát, amelyeket a visszatérés után jótékonysági árverésen adtak el.

A fővárosi múzeum névadójának tehát nagyon is sok köze van az évfordulóhoz, erről az ódon épületben látható tárlaton meg is győződhetünk.

A Vasarely-nyomatok és néhány, a világűrrel kapcsolatos kortárs munka mellett itt van David Bowie néhai brit zenei nagyágyú egyik, a CTA 102 sorozatból kiválasztott lemezborítója is.

De nagyon előreszaladtunk, hiszen a maga nemében páratlan kiállítás a Hold kultúrtörténeti vonatkozásaival indul. Nagyító mögött ott van Thot istenség amulettje a Krisztus előtti 7-4. századból, a bölcsesség patrónusát az ókori Egyiptomban a Hold isteneként tisztelték.

A XVII. század elején alkotó flamand Bartho­lomeus Spranger festményén Diana-Lunát láthatjuk, a nőalak fején egy keskeny holdsarlóval.

Belenézhetünk a híres Verne-regényből készített filmbe is, de itt rejtőzik az Orosz Márton intézményvezető által összerakott kiállítás egyik szenzációja: egy kétszer három centiméteres táblácska, amelyen hat, a holdra szállás Amerikájában élő művésztől származó, különleges eljárással felvitt grafika szerepel.

A litografált tantalum-nitrid filmen lévő rajzokat kerámialemezre égették, és odacsempészték az Apollo 12 leszállóegységére. Így a hat képzőművész, köztük Andy Warhol, Claes Oldenburg és Robert Rau­schen­berg lett az, aki művészetével először megjelenhetett a kozmoszban, valamint a Holdon.

Az emeleten lévő kiállított anyag gerincét a Vasarely-művek mellett az akkori magyar képzőművészek reakciói adják. Ezek már a Magyar Nemzeti Galéria jóvoltából kerültek a közönség elé, és a repüléssel már a kezdetektől foglalkozó Kondor Béla munkái a legérdekesebbek. Űrhajóst ábrázoló, 1968-as nagy vászna és egy kisebb üvegfestménye mellett itt van egy, a repülő szerkezetének mintájára összerakott holdkompja is.

A kortársak anyagába egy űrhajóst ábrázoló Al­torjai Sándor-festmény is belekerült, de Gyémánt Lászlónak a Holdra először lépő Neil Arm­strongról készített 1969-es portréja is, amely a közelmúltban tűnt fel egy aukción.

Figyelemre méltóak a nagy eseményt megelőző és követő amerikai művészeti akciók dokumentumai is, de a szervezők az azóta született, hasonló tematikájú munkákból is válogatottak.

Ezért került a magyar fővárosba a kortárs Lowry Burgess számtalan alkotása – ő az, aki a NASA amerikai űrrepülési szervezet megbízásából 2008 és 2019 között kozmikus palackpostát készített, amely az emberiségről és a Földről tudósít.

Az 1969 nyarának eseményeire időzített kiállítás szeptember 22-ig várja látogatóit.

Borítókép:

Borítóképünkön nem a fővárosi, hanem a pécsi Victor Vasarely Múzeum látható a Múzeumok éjszakáján, 2019. június 22-én. A helyszín különbözik, de az élmény ugyanaz: a Vásárhelyi Győző néven született művész, az optikai festészet kiemelkedő alakja szinte minden művével ugyanazt a varázslatot teremti meg a tértől és az időtől szinte függetlenül.

MTI/Sóki Tamás