2019.02.08. 21:10
Da Vincié lehet a Londonban található Szűz Mária-szobor
Leonardo da Vincinek tulajdonítja egy olasz művészettörténész a londoni Viktória és Albert Múzeumban lévő The Virgin with the Laughing Child című, Szűz Máriát a nevető gyermekével ábrázoló szobrot, amelyet eddig a 15. századi mester, Antinio Rossellino alkotásának tartottak.
Léonard de Vinci (1452-1519), peintre italien. Autoportrait. Florence, musée des Offices (couloir Vasari). RVB-06223
Forrás: AFP / ROGER-VIOLLET / Collection Roger-Viollet
Fotó: Roger-Viollet
Ha feltevése igaz, ez az egyetlen szobor, amely fennmaradt a reneszánsz mestertől.
A terrakotta szobrot jövő hónapban fogják kiállítani Firenzében
azon a retrospektív kiállításon, amelyet a Strozzi-palotában rendeznek Leonardo mesterének, Andrea del Verrocchio (1435-88) firenzei reneszánsz művésznek szentelve – adta hírül a The Art Newspaper művészeti hírportál.
A kiállítás kurátora Francesco Caglioti, a nápolyi II. Frigyes Egyetem művészettörténész professzora.
„Mintegy ezer olyan részlet van, amely eloszlat minden kétséget, hogy Leonardónak tulajdonítsuk a szobrot”
- hangoztatta a professzor a La Repubblica című olasz napilapnak nyilatkozva.
Összevetve a szobor jellegzetes vonásait Leonardo 1503-ban készült Szent Anna című festményének jellemzőivel, Cogliati felhívta a figyelmet arra, hogy
a mosoly mindkét műalkotáson hasonló.
Hozzátette, hogy kulcsfontosságú tényező Leonardo technikája a szövetanyagok megfestésére.
„Nézzük meg a Madonna öltözeteit és a Leonardo által 1472-75 között festett Annunciation (Angyali üdvözlet) című festmény vörös köpenyét. Ugyanaz a technika az anyagok redőzését illetően”
- fejtegette.
A kérdésre, hogy a londoni múzeum kurátorai egyetértenek-e megállapításaival, közölte, „nem tudja, de reméli”.
Az 1465-ben készült szobrot a múzeum gyűjteményében Antonio Rossellinónak tulajdonítják.
A londoni intézmény szóvivője elmondta, hogy a szobor korai története ismeretlen és évek óta más-más művésznek, Rossellinónak, Leonardónak, Verrocchiónak és Desiderio da Settignanónak tulajdonítják, de egyik feltevés sem általánosan elfogadott.
„Először 1899-ben merült fel az, hogy esetleg Leonardo műve, így Caglioti professzor tanulmánya ismét megnyitja a vitát az alkotóról.
A V&A üdvözli a kollégákkal világszerte folyó vitát: folyamatosak a gyűjteményünket érintő kutatások” – tette hozzá.
A múzeum 1858-ben tett szert a műre, amely azóta soha nem hagyta el az intézményt.
Más Leonardo-szakértők kétkedve fogadják a felvetést.
„Nincs egyetlen szobor sem, amelyet Leonardo készített volna, így nincs összehasonlítási alap.
És a mosoly. Már Ernst Gombrich (A művészet története világhírű könyv írója) megmondta, hogy a Leonardo-típusú mosoly egy olyan kellék, amelyet Leonardo Verrocchiótól örökölt. De minden új véleményt üdvözlünk, ha van bizonyíték, ami alátámasztja” – hangoztatta Frank Zollner, a Lipcsei Egyetem professzora.