70 éves a Nobel-díjas nő, aki megírta Csernobil imáját

A legendás fehérorosz ellenzéki oknyomozó újságírónő, a szenvedés és a bátorság krónikása május 31-én ünnepli hetvenedik születésnapját.

Szvetlana Alekszijevics első könyve, az 1983-as A háború nem asszonyi dolog a második világháborúban a Vörös Hadsereg soraiban harcoló nőkről szól, ők vallanak benne a háború kegyetlenségéről és a szenvedésről, arról, hogy ez nekik nem hősies küzdelem, csak gyilkosság volt. A kötet kiadását először megtagadták, a nagy honvédő háború emléke megsértésének minősítették, és csak 1985-ben, a Gorbacsov-féle peresztrojka kezdetén jelenhetett meg. A Szovjetunióban kétmillió példány kelt el belőle, de a teljes, cenzúrázatlan változat csak a Szovjetunió megszűnése után került az olvasók kezébe.

" width="640" height="360" frameborder="0" allowfullscreen="allowfullscreen">

Afganisztánban, ahol a Szovjetunió saját „vietnami háborúját” vívta a helyi felkelők ellen, katonákat, anyákat és özvegyeket interjúvolt meg: ebből az anyagból készült el a Fiúk cinkkoporsóban című könyve 1989-ben. A cím azokra a kiskatonákra utal, akiknek csak a holttestét kapták vissza hozzátartozóik. A műben a szovjet hadi dicsőség toposza helyett megrémült, összezavarodott és megalázott fiúkként mutatta be a katonákat. 1992-ben ezért több veteránszervezet és érintett édesanya is beperelte a szovjet hadsereg megsértésének vádjával, és bár felmentették, megítélése gyökeresen megváltozott. A hatósági zaklatások miatt 2000-ben elhagyta hazáját, és egy évtizeden át külföldön élt. Csak 2011-ben költözött vissza Minszkbe. Könyvei továbbra sem jelennek meg Fehéroroszországban, és nyilvános szereplésre sincs lehetősége.

1997-ben jelent meg Csernobili ima című könyve, amely minden idők legsúlyosabb nukleáris balesetének szörnyűséges emberi áráról szól. Interjúalanyai között voltak tűzoltók és a helyreállításban résztvevők, akiket hiányos felszerelésben küldtek a helyszínre, kitelepítettek, orvosok és politikusok. A könyv alapján 2003-ban egy ír rendezőnő dokumentumfilmet készített, amelyet Oscar-díjra jelöltek.

2013-ban jelent meg legmonumentálisabb műve, az Elhordott múltjaink a Szovjetunió szétesésének, a kommunizmus bukásának krónikája, amelyben egyszerű emberek mesélik el, mit tett velük napjaink történelme. Könyve megrázó képet nyújt a gyásszal és könnyekkel, elnyomással és terrorral, ugyanakkor reménnyel és büszkeséggel is teli korszakról. Alekszijevics jelenleg a szerelemről és az öregedésről szóló művein dolgozik.

Az írónő könyvei 19 országban jelentek meg, művei alapján csaknem húsz dokumentumfilm és három színmű született. Írói munkásságát számos díjjal jutalmazták, 1998-ban az Európai Együttműködésért díjat, 1999-ben az Alfred Toepfer Alapítvány Herder-díját, 2013-ban a német könyvkiadók és könyvkereskedők egyesülésének Békedíját vehette át.

Az 1953-ban kitüntetett Sir Winston Churchill után ő volt az első, akinek 2015-ben nem szépirodalmi, hanem tényirodalmi munkássága alapján ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat.

Borítóképünkön a Csernobil imája c. film előzetesének egy képkockája látható.

Forrás: Youtube