38 éve történt a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris katasztrófája Csernobilban

1986. április 26., 1 óra 23 perc

A katasztrófát 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor egy rosszul megtervezett, az üzemviteli és biztonsági előírások teljes figyelmen kívül hagyásával végrehajtott kísérlet okozta. A személyzet vészhelyzetet szimulálva akarta kideríteni, hogy teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a vészhelyzetre tervezett póthűtőrendszer üzemeltetésére. A négyes blokk reaktorának teljesítményét lenyomták, és az instabil, alig ellenőrizhető 20–30 százalékos teljesítménysávban üzemeltették, ráadásul elfelejtették bekapcsolni a póthűtőrendszert - írja a hirado.hu.

A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, a keletkezett tüzet hajnalra sikerült ugyan eloltani, de magában a reaktorban még napokig volt izzás. A személyzet több tagját és sok tűzoltót magas sugárzás ért, nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe. A robbanások és a grafittűz a reaktor üzemanyagának körülbelül 3,5–4 százalékát szórta szét, kikerült a környezetbe a nemesgázok 100 százaléka, az illékony izotópok (jód, tellúr, cézium) körülbelül 20 százaléka és a kevésbé mozgékony izotópok (stroncium, cirkónium) 3,5 százaléka.

– írta a Szevodnya című ukrán napilap.

A sugárszennyezett területről 36 órás késéssel kezdődtek meg a kitelepítések. 1986 és 1990 között 90 ezer, 1990 és 2000 között további 72 ezer főt – más adatok szerint összesen 330 ezer embert – költöztettek ki, számukra 50 kilométerre északra Szlavutics néven hoztak létre új települést. Az erőmű körül tiltott zónát létesítettek, amely 2600 négyzetkilométer – a területen az ukrán fővárosból, Kijevből három férne el. A tilalmi zónában 131-en laknak, akik illegálisan költöztek be.

Próbálták eltitkolni, de nem lehetett

A vizsgálat a baleset elsődleges okát emberi mulasztásban állapította meg. 1987-ben az erőmű vezetőit tíz év börtönre ítélték a biztonsági előírások megsértése, szolgálati beosztással való visszaélés, illetve bűnös hanyagság miatt.

A szovjet vezetés próbálta eltitkolni a katasztrófát, az első jelentéseket csak két nap múlva adták ki, a központi pártlap, a Pravda pedig csak a május 1-jei ünnepségek után számolt be róla.

A második nagyobb, déli irányú felhő Románián és Jugoszlávián keresztül május 7-én érkezett, és a másnapi esők mosták a talajba. A Magyarországot ért terhelés a volt Szovjetunión kívüli Európában enyhe-közepesnek minősült, messze alatta maradt az Alpokban és Dél-Németországban mért értékeknek.

A katasztrófa nyomán keletkezett radioaktív felhő, amely 1986 tavaszán Európa nagy részét beborította, eljutott egészen az Egyesült Államok keleti partvidékéig. Az 1986. április 26-án bekövetkezett nukleáris baleset után néhány nappal, május elején pedig Írországban többször is radioaktív eső esett.

Még mindig nem tudni, hogy pontosan hányan estek áldozatul a katasztrófának

Azt ma sem lehet pontosan tudni, hány áldozatot követelt a csernobili katasztrófa. Az ENSZ-szervezetek, valamint Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország kormányai által 2003 februárjában létrehozott Csernobil Fórum 2005. szeptemberi jelentése szerint a robbanás okozta sugárzás közvetlenül 56 halálos áldozatot követelt, a katasztrófa nyomán fellépő betegségek áldozatainak száma négyezerre tehető. A Greenpeace nemzetközi környezetvédő mozgalom 2006-ban közzétett tanulmánya szerint a sugárhatás két évtized alatt mintegy kétszázezer megbetegedést okozott, és a jövőben még százezret okoz majd Oroszországban, Ukrajnában és Fehéroroszországban.

Lakat került az erőműre

A balesetet követően az erőmű épségben maradt három blokkját lezárták, és leállították a Szovjetunió többi, hasonló típusú reaktorát is. Az első és a második blokkot 1986 decemberében újraindították, a felrobbant negyedik fölé vasbeton szarkofágot építettek. Az új védőburok építéséhez negyven ország járult hozzá, és kétmilliárd euróba került, élettartamát száz évre tervezték.

Az 1990-es évek közepétől erős nemzetközi nyomás nehezedett Ukrajnára a csernobili erőmű végleges bezárása érdekében. Kijev 1995-ben megállapodott erről az Európai Unióval, s az utolsó blokkot 2000. december 15-én végleg leállították.

Újabb intő jel volt a Japánban 2011 márciusában bekövetkezett fukusimai baleset, amely a csernobilihez hasonlóan a legmagasabb, hetes szintű besorolást kapta a nukleáris eseményeket rangsoroló skálán.

„Forró pontok”, beláthatatlan következmények

Még mindig vannak olyan úgynevezett „forró pontok” a zónában, ahol a megengedettnél magasabb mértékben vannak jelen sugárzó anyagok, főként cézium- és stronciumvegyületek. Ezek az anyagok beépülhetnek az emberek és állatok csontjaiba, fogaiba és más szöveteibe, és súlyos egészségkárosodást okozhatnak.

A baleset a természetet is súlyosan érintette: tíz négyzetkilométernyi fenyőerdő halt ki, számos madárfaj, rágcsáló és rovar tűnt el. A továbbra is erős radioaktív terheltség ellenére az állatok száma és a faji sokszínűség folyamatosan növekszik.

Harcok színtere lett az erőmű és környéke

2022. február 24-én hajnalban az Ukrajnára támadó orosz csapatok benyomultak a csernobili atomerőmű övezetébe Fehéroroszország felől. Az állomás személyzetét túszul ejtették, akik a megszállás alatt is folyamatosan dolgoztak az orosz kézen lévő erőműben.

Az orosz erők március 28-án végül elhagyták a csernobili atomerőmű mellett elfoglalt várost, a létesítmény április másodika óta pedig ismét ukrán ellenőrzés alatt van. Az ukrán csapatok végül visszafoglalták az atomerőmű melletti Pripjaty települést, és ismét felvonták az ukrán zászlót a csernobili atomerőmű fölé.