2008.04.19. 20:32
Felavatták Kaszás Attila szobrát
A hazai és a felvidék színészek nagyjai jelenlétében avatták fel szombaton az észak-komáromi Jókai Színház parkjában a tavaly 47 éves korában elhunyt Kaszás Attila szobrát.
[caption id="" align="alignleft" width="330"] Színésztársai emlékeztek a tavaly elhunyt Kaszás Attilára (Fotó: Kovács László)
[/caption]
Ismeretes: Kaszás Attila a felvidéki Vágsellyén született, az észak-komáromi II. lakótelepi általános iskolában, majd a Selye János Gimnáziumban diákoskodott. A helyiek sem felejtették el, az ünnepségen is meggyőződhettünk arról, óriási tisztelettel emlegeti mindenki a nevét.
A szobor felállítását egykori osztálytársai, barátai kezdeményezték, a költségekhez több mint 400 magánszemély, vállalkozás, intézmény járult hozzá, adakoztak a magyar és szlovákiai önkormányzatok is. Az alkotás Gáspár Péter szobrászművész nevéhez fűződik, műve a Búcsú a színpadtól címet kapta. A színházi leplet éppen maga mögött hagyó - az élet színpadáról is lelépő művészt ábrázolja - hallhattuk a magyarázatot.
A szobrot Kaszás Attila pályatársai közül Stohl András és Nemcsák Károly leplezte le, majd Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát szentelte fel, illetve áldotta meg.
- Rendkívül tisztességes, egyenes ember volt Attila, akinek a humora sem volt mindennapos. De jókat is röhögtünk együtt - sóhajtott Stohl András, amikor egykori színész társáról kérdeztük. - Elhiheti, nincs olyan nap, amikor ne jutna eszembe valamiről. Egy öltözőben készülődtünk az előadásokra. Még mindig ott a széke, a szövegkönyve ugyanúgy nyitva van, ahogy akkor hagyta. Azt mondhatom, minden nap találkozunk...
Az elsősorban az Omega együttesből ismert Benkő Lászlóval is találkoztunk a rendezvényen.
- Színész-zenész munkával kezdődött, majd barátsággal folytatódott kettőnk kapcsolata. Az 56 csepp vér című film felvételének idején nagyon sokat dolgoztunk együtt a stúdióban, a Nemzeti Színházban is gyakran összefutottunk. Nem gondolgtam volna, hogy több mint ezren eljönnek a szoboravatási ünnepségre. Jó látni, hogy ennyire büszkék rá a környéken élők is. Nem nagyon emlékszem arra, hogy hasonló összefogás lett volna mostanában odahaza. Talán a humorista Hofi Gézával kapcsolatban volt megmozdulás, de évek teltek el, mire odáig eljutottak, hogy a szobor gondolata megfogalmazódjon. Itt, Észak-Komáromban egy év elegendő volt ahhoz, hogy az alkotás álljon, s azt felavassák.
Eperjes Károly meglepő vallomással kezdte beszédét. Úgy fogalmazott, egykoron volt olyan darab, amelyhez nem vállalta partnerként Kaszás Attilát.
- Nem szívesen tárnám a nyilvánosság elé a részleteket - mondta Eperjes Károly a www.kemma.hu-nak az ünnepség után. - Úgy láttam, miután megszületett Jancsi fia, a jövője, s harmonikussá vált a kapcsolata párjával, Ildikóval, belobbantotta a színészetbe. Akkor már nemcsak jól éneklő, a főszerepeket kiválóan eljátszó színész volt, karakterekben is irigylésre méltóan alakított. Többször megsüvegeltem. A Bánk bán című darabban Biberachot olyan tökéletesen alakította, hogy az döbbenet. Ebben az időszakban már olyan belső plusszal rendelkezett, amelyet korábban bizonyos szerepeknél hiányoltam nála. Bocsánatot kértem Attilától, de ezt már tudja, meghallotta...
Rudolf Péter beszédének egy részével mosolyt csalt az ünneplők arcára: ..."Bízom abban, hogy ebben a kis parkban, Attila szobra előtt elcsattannak majd az első csókok, kisgyerekek maszatos arcairól törölgetik majd az anyukák a vanília fagylaltot"... - hallhattuk a színész-rendezőtől.
- Arra gondoltam, hogy itt, egy közterületen áll a szobor. Olyan lélekkel készítették, hogy ebben valóban benne van Attila. A környezetében jó dolgoknak kell születnie. Van szebb dolog az első csóknál? - fejtette ki gondolatát részletesen is kérdésünkre.
Rudolf Pétertől megtudtuk azt is, harminc éve ismerkedtek meg Kaszás Attilával:
- Egyszerre felvételiztünk a színművészetire, esküvőjén felesége tanúja voltunk, egy utcában laktunk, együtt fröccsöztünk... Mit mondjak még? Életem első rendezésének is ő volt a főszereplője. Nincs testvérem, de Attila megismerése óta volt... - mondja alig hallhatóan. - Nála tisztább, harmonikusabb, mégse indulattalan embert nem nagyon ismertem. Ez nem azt jelenti, hogy közben langyos szívvel nézte a világot. Tudatosan soha senkit nem bántott. Ráadásul fantasztikus színész is volt. Minden nap van valami, ami rá emlékeztet.