Sohasem késő élni: a tatabányai fogorvos nyugdíjasként kezdett kajakozni és sakkozni

Dr. Jakabó Judit gyermek- és iskolafogászaton dolgozott fogorvosként, emellett magánpraxisban is rendelt. A két munkahely és két gyermek mellett nem sok ideje jutott önmagára. Aktív éveiben – így szokták mondani. Holott ő most, nyugdíjasan aktívabb életet él, mint valaha.

– Az élet néha úgy alakul, hogy az ember a hobbijait, álmait kénytelen félretenni, aztán, amikor eljön az ideje, veszi csak elő. Nálam ez az idő akkor jött el, amikor nyugdíjas lettem. Korábban a szakmám is a szenvedélyem volt, tudtam, hogy nem jó, ha az ember besavanyodik, csak a ház körül tesz-vesz. Nekem olyasvalamire volt szükségem, ami sikerélményt ad. Szerencsére a férjem is támogató volt, megértette, hogy így, ennyi idősen találtam magamnak hobbit. Ráadásul mindjárt kettőt is – kezd bele a történetébe átütő lendülettel.

Judit 2007-ben már nyugdíjas volt, de unokái ekkor még nem voltak. Tudott venni magának egy kajakot, jutott ideje arra, hogy kijárjon a Dunára. Lánykora óta szeretett volna kajakozni, de ezt az álmát hosszú időre félre kellett tennie.

És akkor, egyszeriben minden megváltozott.

– Volt egy barátnőm, aki segített az elindulásban. Mutatott nekem pár fogást, trükköt arról, hogy a hol áradó, hol apadó, hol sodrásos folyón mire kell vigyázni. Annyira jól megtanultam ezeket a szabályokat, hogy azóta sem borultam soha. Illetve de, szándékosan. Ugyanis elmentem egy medencés kajak oktatásra, ahol az volt a feladat, hogy forduljunk be a vízbe, majd a hullámkötényt levéve jöjjünk fel a felszínre. Egyébként nagyon óvatos és megfontolt vagyok, szerintem ennek köszönhető, hogy ezen kívül nem volt borulásom – fogalmaz Judit, aki ma már versenyeken is megméretteti magát.

Egyedül is biztonságban

Dr. Jakabó Judit sokszor kajakozik egyedül, még sincs veszélyben. Soha nem evez mentőmellény nélkül, aminek több funkciója is van. A mellény zsebében van a fényképezőgépe, a távcső, amivel meg tudja nézni, hol milyen a part, a telefonja és az igazolványai.

– Mivel a Dunán evezek, mindig velem van a nemzetközi TAJ-kártyám is, hiszen nem lehet tudni, melyik oldalon szorulok esetleg segítségre – árulja el.

Egy új, kajakos ismerőse beszélte rá arra, hogy csatlakozzon a Tatai Hódy Sportegyesülethez, ahol tud edzeni és versenyezni is. Összeismertette egy korabeli hölggyel, akivel jó barátnők lettek. Ő elment Judittal a Dunára, Judit pedig hozzá, a Hódyhoz.

– Amikor szóba került, hogy van egy verseny a masterseknek, azaz idősebb sportolóknak, rábeszéltek, hogy nevezzek én is. Nem volt könnyű dolgom, mert a versenyen nem mehettem a saját, megszokott, stabil tengeri túrakajakommal, helyette egy billegősebb, szabvány szerinti kajakba kellett ülnöm. De ekkor már voltam annyira rutinos, hogy leküzdöttem ezt az akadályt – emlékszik vissza.

Judit első versenye a Masters Magyar Bajnokság volt 2019-ben. Öt számban indult Szolnokon, amiből 4-ben aranyérmet nyert, vegyes párosban pedig negyedik helyezett lett. A 2020-as a Masters Magyar Bajnokság tolódott a koronavírus-járvány miatt, végül szeptemberben tartották meg.

– Ekkorra megváltoztak a szabályok: összevontak több korcsoportot, így fiatalabbakkal és profikkal versenyezve – olyanokkal, akik fiatal koruktól űzték ezt a sportot – már nem szerepeltem olyan jól. Csak egy aranyat sikerült szereznem, mellé két ezüstöt és egy bronzot. Az idén viszont újra a saját korcsoportomban szerepelhettem, sikerült is Szolnokról 4 aranyérmet elhoznom – számol be eredményeiről, hozzátéve, ezen felbuzdulva nevezett a győri Graboplast Masters és Parakenu Maraton Magyar Bajnokságra is.

Judit október 2-án Győrben egyéniben a 10 kilométeres távon indult, és a korcsoportjában ezúttal is aranyérmes lett. Egyszerre indították a fiatalabb korcsoport versenyzőivel, olyanokkal akik fiatal korukban olimpiai kerettagok voltak, így megtapasztalhatta, mennyit bír hozzájuk képest, és kiderült: nem marad el sokkal mögöttük. Jakabó Judit életében a hétköznapokon is fontos szerephez jutott a sport. Amennyire az ideje engedi, igyekszik minél többet a vízen lenni.

– Mennék én mindig, de a családdal, unokákkal azért van feladatom.

Mint mondja, ha egy héten kétszer ki tud menni a Dunára 8-10 kilométerre, már elégedett. Télen minimum kétszer szeretne a tatai Hódy medencéjében lapátolni. Ha háromszor is összejön, azzal nagyon boldog lesz.

Ahogyan a vízi sport, úgy ejtette rabul Juditot a sakk is, ami 2009-ben lépett be az életébe, és rögtön mattot adott. Állítja, ez ugyanolyan sikerélményt nyújt számára, mint a kajakozás.

– Évek óta tanítom ingyen, úgymond társadalmi munkaként, nekem pedig hobbiként a sakkot gyerekeknek. Az idén tavasszal elvégeztem egy sakkoktató képzést is. Jelenleg három csoportnak, 20-25 gyereknek tanítok sakkot Tatabányán, a Dózsakerti Váci Mihály Általános Iskolában. Büszkén mondhatom, hogy két tanítványom országos versenyre került. Jó érzés igazi tehetségeket találni, és ha úgy van, az ember átadja őket a magasabb szintű oktatóknak – meséli Judit, aki a Tatabányai Sport Club sakk-szakosztályában sakkozik.

Arra a kérdésre, hogyan csöppent a sakk az életébe a kajak mellé, azt mondja, ez is csak egy félretett szerelem volt számára, ami újra rátalált. Gyerekkorában az édesapja tanította meg a lépésekre, aztán 60 évet kihagyott, mert a sakk-versenyeket hétvégén tartják, ő pedig nem maradhatott távol a családtól. Amikor arról beszél, mi a sakk tanítás trükkje, a szemei csillogni kezdenek.

– Jól értek a gyerekek nyelvén, tudom, hogyan kell őket motiválni, felébreszteni az érdeklődésüket. A gyerekfogászaton is ezt csináltam, elvarázsoltam az óvodás, iskolás pácienseket, akik szinte észre se vették, hogy orvosnál vannak, és esetleg egy beavatkozáson esnek át. Ezek után szinte természetes, hogy el tudom csavarni a gyerekek fejét a sakkra is. Hiszen az sokkal könnyebb feladat – mondja nevetve Judit.