Vízilabda-legendák beszélgettek a közönséggel Tardoson

A pénteki napon a magyar vízilabda kiemelkedő alakjai tették tiszteletüket Tardoson. A településen délután öt órási kezdéssel szerveztek egy eseményt, ahol a helyszínre látogatók együtt nézhették meg a nagyon nagy népszerűségnek örvendő „A Nemzet Aranyai” című filmet. A vetítés alatt a műalkotás nagy hatással volt a nézőkre, sok esetben tapsvihar és éljenzés is hallható volt, gyakorlatilag újból átélhette mindenki a sporttörténelmi pillanatokat, mindemellett betekintést nyerhettek az addig csak a csapatban megforduló érdekes kulisszatitkokba is. Több kilátogató elérzékenyült a képkockák megtekintése során. 

Nagyon megtisztelő számukra az emberek általi tisztelet és a film iránti óriási érdeklődés

Nem sokkal a film lezárása előtt lehetőségünk volt beszélgetni Kiss Gergellyel és Fodor Rajmunddal is, akik kérdéseinkre válaszoltak. Kiss Gergely elmondása szerint nagyon felemelő, fantasztikus érzés és egyfajta érem a lelküknek, hogy az emberek ennyire szeretik most is azt a közösséget, amit ők alkottak, illetve amit tettek Magyarországért. Kiemelte, hogy közel napra pontosan tizenhárom hónapja történt meg magának a filmnek a premierje. Azt hallotta, hogy egy magyar film általában néhány hétig marad a mozikban, a „A Nemzet Aranyai” azonban négy-öt hónapig is megtekinthető volt a vásznon, sőt, ezen időszak után egyetemi és egyéb filmklubok szerveztek rendezvényeket az alkotás mellé, ahogy ezt tették május 17-én is, Tardoson. Szerinte a film ereje abban rejlik, hogy a magyar sportsikerek generációktól függetlenek. A szülők megmutatják vagy beszélnek a nagy sikerekről a gyerekeiknek, a kisebb sportolók pedig már alapból tudnak a nagy eredményekről. A nagyobbak akkor voltak gyerekek, amikor ők végigverték a világot, a mégnagyobbak akkor voltak felnőttek, az idősek pedig természetes, hogy emlékeznek a diadalokra. A film öttől kilencven éves korig bárki számára vonzó és motiváló lehet. Amit hangsúlyozott a film rendezésével kapcsolatban az az, hogy olyan effekteket, modern megoldásokat tettek bele a mozifilmbe, ami nagyon érdekessé tette az egészet. Ez akár külön vonzó lehetett a fiatalabbak számára. Kiss Gergely számára ez lesz a harmadik olyan Olimpia, ahol már nem vesz részt játékosként. Elmondása szerint furcsa érzés külső szemlélőként nézni az ilyen nagy sporteseményeket és nem a medencében játszani, de ettől függetlenül nagyon szurkol a magyaroknak. Külön kiemelte, hogy sokat változott a világ és szerinte már nem csak az aranyérmekben kell mérni a teljesítményt, ugyanis ha egy fiatal tehetség hatodik helyen él célba egy sportágban, az szintén nagy teljesítménynek tekinthető. Több tízezer sportoló szeretne kijutni az ötkarikás játékokra, ennek fényében az efféle eredmények is sikeresnek tekinthetők. Külön beszélt a vízilabda szakmaibb részéről is. Véleménye szerint ehhez a sporthoz fizikailag is erősnek kell lenni, sokat járnak a versenyzők konditerembe, ráadásul a taktikusság és a ravaszság szintén elengedhetetlen attribútumok.  

Fodor Rajmund beszélt a mai utánpótlás és a modern világ kölcsönös helyzetéről. Úgy látja, a jelenkor technológiája, illetve a társadalomban igen erős jelenséget képviselő közösség média borzasztóan befolyásolja a mostani fiatalokat, ami már a nyolc-kilenc- és tíz éves korosztályban is felüti a fejét. Sok időt töltenek „szörfözéssel”, nem csak az interneten, hanem különböző platformokon is, illetve tartalmakat is készítenek/gyártanak. Úgy véli, hogy ez a jelenség egy bizonyos kor- és vízilabda eredmények után már nem túl előnyös, ugyanis a játékosok számára koncentrációvesztést okozhat ez a dolog, hiszen az az idő, amit a sportoló a vízilabdára tudna fordítani, azt már mással tölti el. A témában elmondott véleménye után azzal folytatta, hogy követi az összes bajnoktársa jelenét, tisztában van azzal, hogy ki mit csinál, sokszor találkoznak egymással az uszodákban is. Arra a kérdésre, hogy mit várnak a magyar pólóválogattoktól (férfiaktól és nőktől), mindketten válaszoltak. Kiss Gergely mindig érmet szeretne látni a csapatoktól. Szerinte mindkét nem meg tudja szerezni az aranyérmet, ha tökéletes játékot fognak nyújtani és a szerencse is mellettük áll majd Párizsban. Ettől függetlenül ez nem egy könnyű feladat, hat-nyolc ország szeretne a dobogó legfelső fokára felállni. Fodor Rajmund álláspontja alapján régen volt olyan Olimpia, ahol ennyire kiegyensúlyozott mezőnyről beszélhettünk. Az összes induló kiemelkedő és esélyes lehet a végére. A férfiaknál három-négy csapat van, akiket ki lehet emelni, ám a többiek olyan meglepetéseket is okozhatnak majd, amire senki nem számít. A lányoktól érmet várna, ahogy a férfiaknál is nagyon örülne egy ilyen eredménynek. 

 A film vetítése után beléptek a terembe a sportikonok, a helyszínen tartózkodók óriási tisztelettel fogadták őket. A pódiumbeszélgetés legelején kitértek arra, hogy mennyire felemelő volt átélni ezeket az élményeket és még mindig nagyon hidegrázós látni/hallani a képsorokat és a hangokat. Kiss Gergely színtisztán emlékszik még arra, amikor 2000-ben leszálltak Budapesten a repülőről, ahol több ezer lelkes szurkoló locsolta rájuk a pezsgőt. Nagyon meghatónak érezte azt a pillanatot. 

Kiss Rajmund elmondta, hogy a filmben szereplő külföldi ellenfeleik nagyon szépen fogalmaztak a filmben, nagyon sportszerűek voltak. Amikor a döntőkröl kérdezték őket, mindketten egyetértettek abban, hogy ilyen magaslatokban játszani olyan, mintha háborúba mennének, de a sportszerűség így is teljes mértékben megvan mindenki részéről, hiszen a labdával és magával a csapattal kell törődni, nem ellenségeket szerezni. 

A két sportlegenda kifejtette, hogy számukra mi a legemlékezetesebb pillanat profi karrierjükből. Kiss Gergely számára a 31 évvel ezelőtti ifjúsági vb volt az, ami nagyon megmaradt, de minden siker a szívébe van zárva. Szerinte Fodor Rajmund ekkor már olyan szinten pólózott, a fiatal kora ellenére, amit sokan felnőtten sem képesek elérni. utóbbi színtisztán emlékszik az 1992-es soproni junior EB volt, ahol a mérkőzés első felében 3-2-re vezettek Spanyolország ellen. Mindhárom találatot ő szerezte meg hazánk számára. 

A helyszínen tartózkodók nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy mitől lett ennyire sikeres ez az vízilabdás aranycsapat. Kiss Gergely és Fodor Rajmund is osztotta, hogy mindenből volt a csapatnál, ami kell. Úgy kell elképzelni, mint egy finom levest, a megfelelő összetevőket pont annyi mennyiséggel kell összekeverni, hogy az fogyasztható legyen. Ez volt a helyzet a csapatnál is. Az esemény további részében kérdezz-felelek formában folytatódott a nap.

Érdekes módon is eldőlhet, hogy ki milyen sportágat fog űzni

Fodor Rajmund kitért arra, hogy gyerekként mindig nagyon aktív volt, imádott mozogni. Ezért szülei beíratták őt edzésre. Először úszni tanult meg az uszodában, majd találkozott az edzőkkel, ahol két csoportra osztották a sportolókat: kkinek a szüleik olyan nevet adtak gyermekeiknek, ami „K” betűvel kezdődött, azok az úszásra mentek, a többiek vízilabdára, tehát szerencse is kellett ahhoz, hogy pont azt az ágat kapja meg, amiben őstehetség. Kiss Gergely mindig is imádta a vizet és a labdát, így került a medencébe is, ahol még jobban beleszeretett a dologba, már akkor érezte, hogy ő ezt szeretné csinálni.

Egy kérdező nagyon kíváncsi volt, hogy mégis hol tartják azt a sok érmet, amit karrierjük során a nyakukban hordhattak. Mindketten egy széfben őrzik a legrangosabb díjakat, Kiss Gergely a „kisebb” eseményeken elérteket egy vitrinben, a gyerekkori medálokat pedig édesanyja tartotta, napjainkban azonban már azok is a bajnoknál vannak. Köztudott dolog, hogy a profi sport nagyon nagy stresszel jár, ezért elmagyarázták, hogy a családtól is türelem kell, mert rengeteget edzésre van szükség, nagyon sűrűn utaznak külföldre is, de számukra megadatott az a lehetőség, hogy hozzátartozóik támogassák őket és elfogadják ezt az életmódot. Mindig mellettük álltak, Kiss Gergely volt, hogy ebéd közben el is aludt, annyira kimerültté vált a felkészülések során. Ennek köszönhetően a közönség érdeklődött afelől is, hogy egy profi mérkőzésen van-e helye a spontaneitásnak, vagy csak akkor működik a dolog, ha a berögzött, begyakorolt technikákat és taktikákat alkalmazzák. 

Elmagyarázták, hogy valóban szükség van a megtanult dolgokra, hiszen azok adják a nagy alapot, de vannak olyan helyzetek a párharcok alatt, ahol nem lehet betáblázott módon elvégezni azt a feladatot, amit gyakoroltak, így egyértelműen szükség van a rögtönzésre is. Mindig a helyzet hozza magával, hogy pontosan mi a megfelelő döntés, Fodor Rajmund szerint a nagy nyomással járó, szorult helyzetek azok, ahol kiderül, ki az, aki tényleg egy ösztönös sportoló. Ugyanis a nagy nevek pontosak tudnak lenni a kritikus szakaszokban is, nem csak a mérkőzés elején. Ezért is legendás edző szerintük Kemény Dénes, ő többször adott szabad kezet a játékosainak. 

Az utolsó kérdés úgy szólt, hogy nem gondolkodnak-e a szövetségi kapitány pozícióján, de egyikük sem szándékozik betölteni ezt tisztséget. A nap végén egy sorsolás is belefért az időbe, majd egy közös fotó keretében örökítették meg a napot.