Ötven éves a Tatabányai Bányász történetének egyik legnagyobb sikere

Nem akármilyen jubileum köszöntött Tatabánya sportszerető közösségére. Ötven évvel ezelőtt, 1974, május 15-én a Tatabányai Bányász labdarúgócsapata óriási sikert elérve megvédte az egy évvel korábban megszerzett címét a Közép-európai Kupában. Lakat Károly tanítványai a szlovákiai Zsolna együttesét oda-vissza megverték a döntőben (3-2, 2-0), összesítésben ezzel 5-2-vel Tatabányán maradt a KK trófeája.

A Közép-Európa Kupában Ausztria, Csehország, Jugoszlávia, Olaszország egy-egy csapata, Magyarországról pedig a címvédő kék-fehéreken kívül a Videoton képviseltette magát. Bár ez mai szemmel talán nem tűnik olyan nagy dolognak, abban az időben igen nagy presztízst képviselt a versenysorozat. A Bányász végső sikeréhez kétség sem férhetett, tekintve, hogy az egész sorozatot veretlenül hozták le. Az "A" jelű hármasban három győzelemmel és egy döntetlennel az élen végeztek, így mérkőzhettek meg a másik trió győztesével, az MSK Zilina csapatával. A többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem.

„A jó csapatnak nem kell cégér - ezt mutatta a tatabányai stadion nézőtere, amely nem csak megtelt, hanem szinte ünnepi hangulatot árasztott. Mindenki felkészült tehát, a két küzdőfél, a szurkolók, csak a Volán maradt le kissé, még a kezdést jelző sípszó után is tömött buszok voltak útban Újvárosból, érthetően türelmetlen drukkerekkel” — így szólt a korabeli tudósítás a Dolgozók Lapjában a döntő visszavágójának a másnapján.

A Tatabányai Bányász útja a végső sikerig

„S aztán nemsokára már a hármas sípszó következett: a visszavágó véget ért, a Bányász nem csak megtartotta, még növelte is előnyét - s ezzel megvédte a Közép-európai Kupát. A játéktér pillanatok alatt tele lett ujjongó szurkolókkal. Vasa Stojkovic, a KK-bizottság jugoszláv elnöke átadta Szabó György csapatkapitánynak a már jól ismert serleget. A tiszteletkört felállva tapsolták végig a nézők” — jelent meg ötven évvel ezelőtt az ünneplésről szóló írás az újságban. 

A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy ezen a találkozón lépett pályára utoljára a 62-szeres magyar válogatott Göröcs János. A legendás csatár, bár még mindig sérült volt, szurkolói nyomásra az összecsapás utolsó perceire beállt csereként, hogy elbúcsúzzon a közönségtől, a közönség pedig tőle. Miatta még az Újpest szurkolói is szép számmal ellátogattak a döntőre, hogy még egyszer utoljára láthassák élőben szeretett klubikonjukat, aki 15 éven keresztül szolgálta a Bányász előtt a lila-fehéreket. A Tatabányai Bányász elnöke, Bödecs József így nyilatkozott róla a búcsúmérkőzés előtt: — Nagyon sajnáljuk, amiért makacs sérülése miatt nem láthattuk a mi pályánkon is többször a brilliáns Göröcs játékát, és hogy most abba kell hagynia a pályafutását.Büszkék vagyunk arra, hogy egy kupaküzdelem finisében adhatunk alkalmat méltó búcsúztatására.

A Tatabányai Sport Club korábban a jeles dátumra emlékezve ünnepélyes keretek között köszöntötte a csapat tagjait, akik a Grosics Gyula Stadionban az NBIII-ban aranyéremért küzdő utódok mérkőzését is megtekintették. 

A kupagyőzelemig vezető út: Tatabánya-Bregenz 5-2 (3-0), Lanerossi Vicenza - Tatabánya 0-1 (0-0), Bregenz - Tatabánya 1-1 (1-0), Tatabánya - Lanerossi Vicenza 1-1 (0-1), Zilina-Tatabánya 2-3 (1-1)