Magabiztos tatabányai győzelem a kieső otthonában

Mivel a csarnokban több volt a Tatabánya-drukker, mint a hazai, így méltán szólt a rigmus a kék-fehér szektorból, hogy: „itthon vagyunk, itthon vagyunk”. Ennek dacára nagyjából egy szűk negyedórán keresztül kereste a Tatabánya a játék ritmusát a „kis” Veszprém otthonában. A házigazdák eközben minden teher nélkül, ám mégis meglehetősen motiváltan kézilabdáztak, és előnyhöz is jutottak. Aztán egyenlítettek a Kék Tigrisek, és ezzel minden megváltozott a pályán. Egy új mérkőzés kezdődött. Ettől kezdve egyértelműen a Djukics-legénység kezébe került az irányítás. A Bányász a találkozó ezen periódusában, 16 percig(!) nem kapott gólt. Ez bizonyította, hogy a kék-fehéreknek nem csak a támadásai lettek hatékonyabbak, de a védekezésük is alaposan feljavult.

 A szünet után viszont mintha az öltözőben maradt volna a Bányász. A néhány perc leforgása alatt, a hazaiak majdnem megfelezték a hátrányukat. A Tatabányának azonban viszonylag rövid idő alatt sikerült rendeznie sorait, és ismét dominálta az összecsapást, visszaszerezve tízgólos előnyét. De a második harminc perc derekától hullámzóvá vált a játék. Hol elhúzott a Bányász, hol feljött a „kis” Veszprém. A vendégek a 44. és a 48. perc között – például – úgy kaptak négy gólt zsinórban, hogy egyikre sem sikerült válaszolniuk… Ennek ellenére végig a Djukics-csapat irányította a második félidőt is, és végül magabiztos, megérdemelt győzelmet arattak idegenben.

Kontra Zsolt, a Tatabánya technikai vezetője: - Tíz perc után kezdtünk játszani, addig nagyon „udvarias” vendégek voltunk. Aztán összeállt a védekezésünk és a kapusok is remekeltek. A második félidőben kisebb megingásaink voltak, de lelkes szurkolóink támogatásával magabiztos győzelmet arattunk idegenben.