Az igazi elszántság és hozzáállás hiányzott a sikerhez

Ahogy az várható volt, nagy csatát hozott a két gárda találkozója a női vízilabda első osztályában. Miközben lassan már az is hagyományosnak tekinthető, hogy a Rába partján a Zantleitner-tanítványok nyernek, Tatabányán pedig a győriek. Ez most sem alakult másképp, bár szinte az utolsó pillanatig nyitott volt a mérkőzés végkimenetelének a sorsa.

Zantleitner Krisztina: — Sok helyzet kihagytunk, illetve az ötmétereseket is elhibáztuk. Úgy gondolom, néhány játékosom nem érezte át ennek a mérkőzésnek a súlyát. A hazai pályát is csak a végén érezhettük, ami egy ilyen fiatal együttesnek, mint a miénk, már úgymond későn jött.

Nem indult jól a vízművesek számára a találkozó, mert az első negyedben a fegyelmezett fővárosi együttes kétgólos előnyt harcolt ki. A második felvonás kiegyenlítettebb játékot hozott, bár a házigazdák nagyon alacsony hatásfokkal próbálták bevenni ellenfelük hálóját. Így a mérkőzés állása mit sem változott. Aztán a harmadik nyolc percben megint a budapestiek szekere lódult meg jobban, és megnyugtató vezetéshez jutottak a záró akkord előtt. Az utolsó negyedben a tatabányaiak mindent megpróbáltak, hogy ledolgozzák hátárnyukat, de ez már nem jött össze. Amennyiben végig ilyen akarattal és elszántsággal pólózott volna a TVSE, mint az utolsó etapban, akkor ezen a gólzáporos találkozón, talán a végeredmény is másképp alakul.

Gebauer Lajos: — Kicsit nagy volt a társaság arca. Ennek ellenére és ilyen gyenge játékkal is majdnem sikerült legalább kiegyenlítenünk. Nagyon szomorú vagyok. Ennek a meccsnek egyetlen pozitívuma, hogy nem zuhantunk össze a csapat a végére sem.