Vincze Pilu a magyar Eb-esélyekről: „nagy előnyünk, hogy van egy egységes csapatunk”

– Lehet, hogy a tatabányai futballrajongók egy része azt sem tudja, hogy hol tart most a karrierjében Vincze Pilu. 
– Szerencsére még mindig a futballban dolgozom. Észak-Komáromban, amit én a „Magyar Komáromnak” hívok. Ott vagyok a szlovák NB II.-es csapatnál sportigazgató, most kezdtem el a hetedik évemet és nagyon jól érzem magam. 

− Úgy tűnik, hogy egy nagyon kemény munka gyümölcse kezd beérni. 
– Igen. Még 2017-ben kerültem Révkomáromba, akkor a csapat nagyon lent volt. Az immáron 124 éves múltra visszatekintő egyesületnél volt a csapat még az ötödik osztályban is, onnan kellett felépíteni a klubot. Most jól állunk az utánpótlásban és a felnőttfutballban is. Azt tudni kell, hogy tizenhat csapatos a szlovák másodosztály, amiben őszi bajnokok lettünk. Volt most még két előrehozott tavaszi forduló, amelyek után úgy néz ki, hogy negyvenhét pontot szereztünk, hét ponttal előztük meg a második helyezett, nagy múltú Tatran Presov együttesét. 

– Csak az első helyezett jut fel az élvonalba? 
– A versenykiírásról azt kell tudni, hogy a bajnok rögtön feljut az első osztályba, a második helyezett pedig osztályozót játszik az élvonalbeli tagságért az első liga 11. helyezettjével. 

– A feljutás a cél? 
– Igazából nem. A stabil másodosztály volt a cél. Lépésről lépésre haladunk, nem akarunk nagyokat ugrani, olyan célokat kitűzni, amikhez nem adottak a feltételek. Három éve negyedikek lettünk, akkor nem sok hiányzott, mert három csapat jutott fel az NB I.-be. Már ott majdnem megvolt a feljutás, tavaly pedig nagyon nagy bravúrként a harmadik helyen végeztünk. Ez előrevetítette, hogy az építkezésnek meglesz azért az eredménye. 

– Tatabányán szintén elindult ez az építkezés, és most reális esélye van a klubnak, hogy osztályt váltson és feljusson a második vonalba. Sikerülhet? 
– Figyelemmel kísérem a Tatabányát, hisz nekem is mindig szívügyem marad a csapat. Tavaly nagyon sajnáltam a Bányászt, hogy a Veszprém ellen az utolsó pillanatban bukták el az osztályozó lehetőségét. Most is úgy érzem, hogy bár ebben a szezonban is ők a legnagyobb riválisok, de meglehet a siker. 

– Egykori válogatottként nyilván a nemzeti csapat szereplését is kiemelten követi. Milyen reményeket fűz a nyári Európa-bajnoki szereplésünkhöz? 
– Először is óriási gratuláció a magyar csapatnak, hogy csoportelsőként jutott ki az Eb-re! Hatalmas bravúrnak tartom. 

Eddig nem volt szerencsénk a sorsolásokkal, tartottam is ettől, hogy megint „belehúzunk”, hisz összejöhetett volna ismét egy nagyon erős csoport. Nagyon örültem, hogy a német csapatot is megkaptuk. De nem jelent semmit az, hogy áll most a német válogatott, hisz szövetségi kapitányt is váltottak. Úgy érzem, ők mindig összekapják magukat, pláne, ha hazai eseményről van szó. 

– Nagyon régen kaptunk ki tőlük, ennek ellenére Marco Rossi azt mondta, hogy ők a nagy favoritok a csoportban. De Svájcot sokan még erősebbnek érzik. 
– Svájccal mindig számolni kell, amit be is bizonyítanak, mert ott vannak a világbajnokságokon, az Európa-bajnokságokon. Egy sötét ló, egy jól szervezett csapat, remek futballistáik vannak. Ahogy a skótoknak is, őket sem lehet lebecsülni. De nekünk mégis nagy előnyünk, hogy van egy egységes csapatunk, és ezen van a hangsúly, a csapaton. A mesternek tényleg sikerült összeválogatnia azokat a játékosokat, akik nyerő típusúak, odateszik magukat, jók együtt és nem félnek senkitől. 

– Végül jön egy provokatív kérdés: ki lesz az Európa-bajnok? 
– Franciaországnak nagyon nagy sansza van. Nálam ők és a spanyolok a favoritok. Az olaszokat is idevenném, nem szabad őket lebecsülni. Természetesen a magyar csapatnak szurkolok, de ha kicsit elmegyünk a másik ágra, a portugálok is sötét lóként olykor rendkívül jól szerepelnek, sőt, Cristiano Ronaldo nélkül valahogy jobban játszanak, de azért az ilyen típusú játékosokra, mint ő, mindig nagy szüksége van egy csapatnak és eleve a sportágnak is.