Kilenc éve hunyt el az Aranycsapat Kazalja, Buzánszky Jenő

Buzánszky Jenő 1925. május 4-én született Újdombóváron. A Dombóvári Vasutasban kezdte pályafutását, majd 1946-ban Pécsre igazolt. Egy évvel később a baranyai városból tette át székhelyét Dorogra. Itt rövid ideig csapattársa volt Grosics Gyula. Buzánszky 13 éven keresztül szolgálta játékosként a Dorogi Bányászt, amellyel az 1948–1949-es szezonban megnyerte a magyar másodosztályt, 1952-ben pedig kupadöntős volt (a fináléban az MTK győzött 3–2-re a Dorog ellen). A bányászcsapat legjobb élvonalbeli szereplése Buzánszkyval 1955-ben a bajnoki ötödik hely volt – írta megemlékezésében a Puskás Intézet.

1950-től 1956-ig 49 találkozón játszott a magyar labdarúgó-válogatottban, gólt azonban nem szerzett. A nemzeti csapatban 1952-ben olimpiai bajnok volt, 1953-ban Európa-kupát nyert, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmes volt. A dorogi hátvéd játszott az olimpiai döntőben, az 1953-as angol-magyar 3–6-on, az 1954-es magyar–angol 7–1-en, valamint a svájci világbajnokság összes mérkőzésén.

Visszavonulása után 1961-től szakvezetőként dolgozott. Két-két ízben volt a Dorogi Bányász és az Esztergomi Vasutas mestere. A dorogi klub az 1962–1963-as szezonban vele a kispadon érte el története legjobb helyezését az élvonalban, Buzánszkyék a negyedik helyen végeztek az NB I-ben, s csupán rosszabb gólkülönbségük miatt nem értek oda a dobogóra.

Az Aranycsapat legendája vezetőként is részt vett a honi futball irányításában. Volt a Komárom–Esztergom Megyei Labdarúgó-szövetség elnökhelyettese és elnöke, valamint elnökségi tagként a Magyar Labdarúgó-szövetségben (MLSZ-ben) is feladatokat vállalt.

Buzánszky Jenőt érdemeit elismerve számos díjjal tüntették ki: megválasztottak Dombóvár és Dorog díszpolgárának, 2010-ben Prima Primissima díjjal jutalmazták, 2011-ben pedig a Nemzet Sportolója lett. Nevét a dorogi focicsapat stadionja őrzi. Buzánszky Jenő 89 évesen, 2015. január 11-én Esztergomban hunyt el.