Kipuék vagy Szoboszlaiék? Így látják a szurkolók

A litván-magyar Eb-selejtező előtt mi is megírtuk, hogy ha azt a meccset megnyeri a válogatott, akkor olyan történhet a magyar futballban, amire a nyolcvanas évek közepe óta nem volt példa: egyenes ágon juthatnak ki egy világversenyre. Az esély erre persze még bőven megvan, de fájó volt az októberi iksz, miközben lényegében mindenki a kötelező győzelmet várta a csapattól. Így november közepén biztosíthatja be a helyét a válogatott a 2024-es Európa-bajnokságra. Marco Rossi napokon belül ki is hirdeti a keretet.

Az előbb felvázolt párhuzamok és lehetőségek okán októberben a Kemma.hu-nak a kiváló tatabányai csatár, Kiprich József beszélt arról, milyen különbséget lát az 1986-os, utolsó vb-résztvevő magyar válogatott (amelynek ő is tagja volt) és napjaink nemzeti tizenegye között. Természetesen a kommentelők is elmondták véleményüket a témával kapcsolatban. Lássuk, milyen a szakértői stáb a Kemma Facebook-oldalának kommentszekciójában!

Többen megjegyezték, hogy nem feltétlenül egymáshoz, hanem a korszakuk többi csapatához kellene hasonlítania  a mostani és az 1986-os válogatottat. Mint egyik követőnk írta, szerinte a ’86-os volt az akkori mércével a jobb, igaz nem focizott még Afrika, Ázsia, Japán, Ausztrália, Észak-Amerika. Más megjegyezte: Kipuék csapata akkor a világ egyik legjobbja volt, sőt egy ponton talán a legjobbja. 

Egész komoly elemzést kaptunk például az egyik olvasónktól, aki kerek-perec kijelentette, hogy teljesen más volt a játék akkor és most. Mint fogalmazott, a mai fociban a fizikai erőnlétnek fontosabb a szerepe, rengeteg a futás labda nélkül is, szorosabb a védekezés.
− A technika, tehetség önmagában ma semmit nem ér! De ez a magánvéleményem! A válogatottnál és a Fradinál is kiütközik, hogy a három naponkénti meccsterhelést nem bírják se fizikálisan, se mentálisan! Abból, hogy 40 méterre valaki oda tudja rúgni a labdát, abból ma nem lehet megélni! Tény, hogy az akkori időkben jóval többen tudtak pontosan jól fejelni, technikásabb játékosok voltak − részletezte. 

Őt erősítette meg az a hozzászóló is, aki szerint a mostani válogatott erősebb, mint a mexikói vb-n szereplő, mert ma sokkal nagyobb az iram, tehát gyorsabban fociznak, és a játékosok technikai képessége is sokkal jobbak. 

Volt, aki matekozni kezdett, mondván, hogy ha Marco Rossi válogatottja kijut az Eb-re majd később a vb-re, akkor számtanilag ez a csapat jobb lesz, de amíg ez nem történik meg, addig a régi csapat (Kipuval) a jobb, mert a vb mindig fontosabb, mint az Eb. 

Voltak persze kritikusabb, avagy a futball változásaira rezonáló vélemények is, így például az, hogy „kár az akkori sétálófocit egy lapon említeni is a maival.”  Akadt, aki a sport elüzletiesedéséről és a megváltozó hangsúlyokról értekezett hozzászólásában, túlmutatva a magyar foci szintjén, hogy ma már azért könnyű elverni a nagyobb válogatottakat, mert a játékosoknak nem ez a keresetforrása. Mint olvasónk írta, szerinte a focisták így nem teszik oda magukat annyira, mert ma már minden a klubszintről és a pénzről szól, nem a nemzeti elismerésről. Ha már lélektan, akkor viszont meg kell jegyezzük, hogy van, aki úgy véli, ogy fejben sokkal erősebbek Szoboszlaiék, mint Détáriék anno. 

Más szerint viszont az a válogatott akkor a világ elitjéhez tartozott és Kipu a legjobb. Volt, aki felidézte, hogy 4-5 másodperc alatt átjátszották a középpályát, Törőcsik biciklicselei élményszámba mentek, elől Détári, Kiss Laci, Nyilasi, Fazekas volt, és több volt a fineszesség az akkori játékosokban. Ezt erősítette meg az a kommentelő is, aki szerint a '86-os csapat vezette az eruópai ranglistát, vagyis a világ elitjébe tartozott, míg a mostaniak inkább a középmezőny elején vannak. Más úgy emlékezett, hogy '85-ben a világranglista második helyén álltak a magyarok. Persze ezzel sem értett egyet mindenki. Egyik olvasónk szerint a világ leglassabb védelme volt a régieké, és „ember nem volt, aki értette azt a menetelést, még ha földöntúli boldogságot is okozott!”