„Újra van futballunk” − Szijjártó Péter Czibort és a magyar focit méltatta Komáromban

Rengetegen érkeztek csütörtök délután a Czibor Zoltán Városi Sporttelephez. Többek között megjelent Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Czunyiné dr. Bertalan Judit országgyűlési képviselő, Szöllősi György, a Magyar Futballhagyományok nagykövete, a Nemzeti Sport főszerkesztője.

Dr. Molnár Attila polgármester úgy vélte, a megemlékezés jól mutatja, milyen közösségformáló ereje van Czibor Zoltánnak a mai napig. Hozzátette, szeptember végére tervezik, hogy a Czibor-emlékév lezárásaként bemutassák Koltai Gábor Czibor, a rongylábú című filmjét is.

Szöllősi György felidézte, huszonöt évvel ezelőtt, egy hasonlóan esős reggelen, Komáromban érte Czibor Zoltán halálhíre. A focista csak a legutolsó órákat töltötte a győri kórházban. Hangsúlyozta, Czibor Zoltán emléke nem halványul a városban, neve a legnagyobb komáromiak névsorában van.

– Az emigráció évei alatt türelmesen, főállásban, teljes munkaidőben várta, hogy összeomoljon a rendszer, amit ő már 1956. szeptember 23-án Moszkvában megelőlegezett. A góljával elért 1-0-s magyar győzelem után önfeledten kiabálta a Lenin Stadion folyosóján: 

Czunyiné dr. Bertalan Judit elmondta, a mai fiataloknak olyan legendáktól származó üzenetekre van szüksége, mint amilyen Czibor Zoltán is volt.

− Kezd beérni a kemény munka és a kitartás, mára újra van magas színvonalú magyar futball, újra büszkék tudunk lenni − közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter csütörtökön Komáromban a Czibor Zoltán olimpiai bajnok labdarúgó halálának 25. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen. A Külgazdasági és Külügyminisztérium közleménye szerint a tárcavezető az emlékmérkőzést megelőzően hangsúlyozta, hogy az Aranycsapat játékosát páratlan tisztelet, szeretet fűzte a labdarúgáshoz és a hazájához egyaránt.

Beszédében aláhúzta, hogy sok magyar futballzseni kényszerült emigrációba a kommunista diktatúra miatt, és kevés szó esik arról, hogy nekik mekkora szerepük van abban, hogy ma világszerte ismerik és elismerik a magyar nemzetet.

− Nem csak a gólokat és a dicsőséget köszönhetjük nekik, hanem azt is, hogy évtizedekkel a haláluk után is kiváló követeik a hazájuknak − fogalmazott a külügyminiszter, hozzátéve, hogy Czibor Zoltán a maga korában a világ legjobb balszélsője volt. Kijelentette: 

Szavai szerint kezd beérni a munka, a kitartás és a dacolás az ellentáborral, így elmondható, hogy „ma Magyarországon a nemzeti csapat újra nemzeti üggyé vált... újra várjuk és nem rettegjük a válogatott meccsek időpontjait, újra várjuk és nem elszenvedjük a válogatott meccseit, ma Magyarországon újra program lett a mérkőzésre járás”

A miniszter az elmúlt három év eredményeit ismertetve kiemelte, hogy átadták Budapesten Európa egyik legmodernebb stadionját, az új Puskás Arénát, ahol egy kivétellel minden válogatott mérkőzésen teltház volt. Továbbá kitért arra is, hogy a magyar csapat kiválóan teljesített az Európa-bajnokságon és a Nemzetek Ligájában, noha mindkét esetben a halálcsoportba került.
− Jó újra olyan futballkorszakot élni, mint amilyenhez nagyjából hasonlót élhettek át a magyarok az Aranycsapat láttán (.) Egyszerre lehetünk büszkék a múlt és a jelen sztárjaira − szögezte le.

A beszédek után Takács Ferenc plébános szentelte fel a focista szobrát. Az esemény végén a nemrégiben elkészült Czibor-könyv szerzői közül Számadó Emese múzeumigazgató és Turi Zsolt helytörténész ajándékozták meg a kötettel Szijjártó Pétert. A koszorúzást követően elkezdődött az emlékmérkőzés is, Komárom és a Külügyminisztérium csapott össze. A Csillagerődben mutatták be a Magyarock Dalszínház színészei a Czibor, a rongylábú című musicalt.

 1929. augusztus 23-án született Kaposváron. Apja vasutas volt, a család később Komáromba költözött, ahol két bátyjával a harmadosztályú MÁV Komáromi AC-ben rúgta a labdát, mellette mozdonyvezetőként dolgozott. 1948-ban egy győri mérkőzésen figyelt fel rá Mézes Sándor, az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya, és tíz nap múlva már ifjúsági válogatott volt. 1948 őszén a Ferencvároshoz (a következő évtől ÉDOSZ) került, ahol összeállt a legendás Budai-Kocsis-Deák-Mészáros-Czibor támadósor. A szezon végére bajnok, a következő évben ezüstérmes lett a zöld-fehér csapattal, amelyben 70 bajnoki mérkőzésen 33 gólt szerzett.

A kommunista hatalomátvétel után a sportéletet is központosították, megkezdődött a sportegyesületek átszervezése. Czibor a munkásosztály csapatának számító Csepeli Vasashoz igazolt, ahol két évet játszott. Aztán ő is megkapta a behívót, s hiába próbálkozott azzal, hogy a Bástya néven szereplő (az ÁVH csapatának számító) MTK-ba igazoljon, hatalmi szóval a Honvédhoz került. Kispesten 80 bajnoki mérkőzésen 58 gólt ért el, két bajnoki aranyat és egy ezüstöt szerzett, 1955-ben 20 góljával, holtversenyben Machos Ferenccel gólkirály lett.

A válogatottban 1949. május 8-án az Ausztria elleni 6-1-es győzelemmel mutatkozott be. Az 1950 és 1954 között veretlen Aranycsapat tagjaként 1952-ben olimpiai bajnok lett, rá egy évre megnyerte az Európa Kupát. Szerepelt az évszázad mérkőzésén Londonban, ahol a magyar válogatott 6-3-ra győzte le a hazai pályán addig veretlen angolokat, és ott volt a rendkívüli csalódást okozó 1954-es világbajnokságon is, amikor a válogatott a berni döntőben vereséget szenvedett az NSZK-tól. A címeres mezt 1956. október 14-én, az Ausztria elleni mérkőzésen húzta fel utoljára. Az Aranycsapat balszélsőjeként 43 mérkőzésen 17 gólt szerzett, és csak háromszor hagyta el vesztesen a pályát.

A zseniális és öntörvényű, a pályán kívül Bolond becenéven emlegetett Czibor rendkívül gyors és gólveszélyes játékosként gyakran változtatta helyét a pályán, jobb lábával is kitűnően vezette a labdát, összezavarva az ellenfél védelmét. A kiismerhetetlen és ördöngös cselei miatt Rongylábúnak nevezett szélső az 1954-es svájci világbajnokság után összeállított álomválogatottba is bekerült (öt másik magyar játékos mellett). Újabb kutatások szerint az ötvenes években - valószínűleg "vámkihágás", azaz a hatóságok által elnézett, de adott esetben fegyverként használt csempészet miatt - megzsarolták és beszervezték, de semmi érdemlegeset nem jelentett.

Ő volt az Aranycsapat egyetlen tagja, aki az 1956-os forradalom idején felvette a kapcsolatot a fegyveres ellenállókkal, s amikor novemberben a Honvéd BEK-mérkőzésre készülő keretével Bécsbe utazott, egyértelmű volt, hogy nem fog hazatérni. A dél-amerikai illegális turné után az AS Romához akart szerződni, de akkoriban Olaszországba nem igazolhatott külföldi játékos és érvénybe lépett a FIFA eltiltása is.

Kubala László segítségével 1958-tól az FC Barcelona játékosa lett, ahol Kocsissal is együtt játszhatott, akkoriban itt szerepelt Európa talán legjobb csatársora: Kubala, Kocsis, Evaristo, Luis Suarez, Czibor. A katalánokkal 1959-ben és 1960-ban spanyol bajnok, 1959-ben kupagyőztes, 1958-ban és 1960-ban Vásárvárosok Kupája-győztes is lett. 1961-ben bejutottak a BEK-döntőbe, amelyet 3-2-re vesztettek el az Eusebióval felálló Benficával szemben. A két katalán gólt Kocsis és Czibor szerezte, utóbbi egészen káprázatos bombával. 

Minderről a hazai közönség semmit sem tudhatott, Czibor (és az Aranycsapat többi nyugatra távozott tagjának) nevét leírni nem lehetett és nyilvánosan nem is hangozhatott el. 1961-től egy évet játszott az Espanol csapatában, rövid időre egy svájci együttesnél játékos-edző volt, 1962-ben egyetlen mérkőzés erejéig az Austria Wienben szerepelt, és egy kanadai meccsen is pályára lépett, amikor élménybeszámolón járt a kinn élő magyaroknál.

Visszavonulása után Kék Duna néven kávézót nyitott Barcelonában, amelyet fiával vezetett. 1990-ben hazatelepült, Komáromban megalakította anyaegyesülete jogutódját, a Komáromi Football Clubot, amelynek elnöke volt. Focisulit szervezett a gyerekeknek, részt vett az Aranycsapat összejövetelein. 1997. szeptember elsején gyógyíthatatlan betegség következtében hunyt el.

1951-ben a Magyar Népköztársaság kiváló, 1954-ben érdemes sportolója lett, 1953-ban Munka érdemrendet kapott. 1989-ben FIFA emlékplakettel, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 1994-ben Pro Urbe Komárom díjjal, 1995-ben a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjével tüntették ki. 1992-ben a Csepel SC örökös bajnoki címet adományozott neki. 2007-ben Komárom, 2014-ben Budapest posztumusz díszpolgárává választották. Róla nevezték el a komáromi sporttelepet, a helyi Klapka György Múzeumban hagyatékából emlékszoba nyílt, 2011-ben Kaposváron egykori szülőházának falán felavatták emléktábláját. 2015-ben neki ítélték az első Östreicher Emil-díjat. 2017 óta - Tóth II Józseffel közös - bronzszobra áll Csepelen, 2021-ben, a Czibor-emlékév keretében avatták fel egészalakos szobrát a komáromi Városi Sporttelep előtt.

A nagyszerű labdarúgóról több könyvet írtak, 2014-ben mutatták be a Magyarok a Barcáért dokumentumfilmet. Czibor ars poeticáját így foglalta össze: