Szegedről üzent Matics mester a Tatabányának és a szurkolóknak

Otthon és jól érzi magát Szegeden Vladan Matics, aki egy hónapja állt fel a Kék Tigrisek kispadjáról. Mindennap komoly csípőfájdalmai vannak, ameddig nem műtik meg, addig teniszezéssel enyhíti tüneteit. A volt vezetőedző a Délmagyarnak adott interjút.

Névjegy

Név: Vladan Matics

Születési hely, idő: Szabács (Szerbia), 1970. április 28.

Állampolgársága: szerb, magyar

Pályafutása játékosként: Metaloplasztika (–1993), Partizan (1993–1995), Crvena zvezda (1995–1997), Partizan (1997–2001), Pick Szeged (2001–2007).

Pályafutása vezetőedzőként: Pick Szeged (2007. február–2009. október), magyar férfi kézilabda-válogatott másodedzője (2008. október–2010. február, 2018–2019), Ferencváros (2009. november–2011. június), RK Celje PL (2011. július–2013. december), szerb férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya (2014. január–2014. június), Grundfos Tatabánya KC (2014. június–2021. október).

Nős, felesége Henrietta, két gyermekük Dusán és Dávid.

Matics mester a Neka elleni csúfos vereség után hagyta ott a Tatabányát, de mint elmondta, gyönyörű hét évet töltött a csapattal.

– Különösen igaz ez az első öt évre. Az az időszak szinte mesébe illő volt. Fejlődtünk évről évre, tudtunk tervezni, folyamatosan erősödtünk, és felfelé mentünk. Ekkor stabil volt az anyagi hátterünk, viszont az ötödik esztendő után ahogy megromlottak a pénzügyeink, elkezdtünk szenvedni. Ez is egy komoly tapasztalat számomra, de lassan már úgy éreztem, hogy eljött egy másik út ideje – részletezte.

Jó szívvel gondol Tatabányára

Az edző azért jó szívvel gondol vissza a tatabányai évekre, ahol egyértelműen a szurkolókkal való kapcsolatát emelte ki.

– Elfogadtak és támogattak, ahogyan az egész csapatot, az hihetetlen. Miután hazaköltöztem, szerveztek egy meglepetésbúcsúzást, rengetegen eljöttek Szegedre, és elköszöntek tőlem. Kaptam tőlük ajándékot, emlékezetes képeket. Ez egy óriási elismerése a munkámnak, hogy sikerült maradandót alkotnom. Ez a szurkolói gesztus örökre megmarad az emlékeimben és a szívemben.

A tatabányai sikereket felidézve elmondta, hogy a legmélyebb nyomot az első, 2015-ben a Csurgó ellen szerzett bajnoki bronzérem hagyta benne.

– Ez egy picit olyan érzés volt, amikor 2007-ben a Veszprémben ugyanígy büntetők után nyertünk a Szegeddel. Különleges érzés volt ez az első bronzérem, mert adott egy kis emléket a szegedi aranyéremről, ami szintén örök emlék számomra.

A távozása körüli időszakra szomorúan emlékezett a szakember. Mint mondta, a legkritikusabb időszakban mindössze nyolc-kilenc játékos volt edzésen, előjött minden probléma.

– Most már szerencsére többen vannak, a kapusok is pazar formában védtek a Csurgó, a Schaffhausen és a Ferencváros ellen. Kérdés, meddig tartható ez, de mindenképpen jó, hogy összeállt a védekezés. Mindezek mellett pedig az is segítség, hogy hazai meccseket játszhatnak. Sok sikert kívánok nekik! – tette hozzá.

Elmondása szerint egyébként távozása óta nem járt Tatabánya meccsen, de továbbra is figyelemmel kíséri a csapat fejlődését.

– Örülök, hogy mennek felfelé, a korábbi szegedi kapus, Wyszomirsky meggyógyult, Bartucz formába lendült. Dragan Djukics jól összerakta a társaságot.

A gyógyulás a fő prioritás

Mint megírtuk, Matics Vladan egészségügyi okok miatt távozott a Tatabányától, a sportember jelenleg is mindennapi fájdalmakkal küszködik.

– Remélem, hamarosan megoldódik ez a problémám, éppen várom az orvosom hívását, hogy mikor tudná legalább a jobb oldalamat megcsinálni. Már ez is óriási előrelépés lenne, kevesebbet szenvednék – mondta, majd hozzátette: rendszeresen teniszezik barátaival.

– Az orvosom javasolta, hogy amennyire tudok, mozogjak, mert ha megállok, rosszabb. Így is fáj, de észrevettem, a teniszezést követő napon sokkal jobban érzem magam. Fáj, de kevésbé. Rekreáció szempontjából a világ legjobb sportága a tenisz, sajnálom, hogy nagyjából öt éve játszom csak.

Mint hozzátette a jövőbeni tervei közt elsősorban a gyógyulás és a családjára szánt idő van az első helyen, de már több klub is megkereste, külföldről és belföldről egyaránt.

– Volt olyan is, amely nagyon csábítóan hangzott. Júniusig viszont nem vállalok el egyet sem, most inkább szeretnék meggyógyulni és rendbe tenni magam fejben. Tizennégy éve nem volt szünetem, rám fér most egy pici. Leginkább szeretnék itthon, Szeged környékén maradni. Viszont ehhez hozzátartozik, hogy erre nincs igazán NB I.-es klub, így mindenképpen távolabb leszek a családtól. Mielőtt elfogadok majd egy ajánlatot, rájuk is gondolnom kell. Külföldre csak egy elképesztően jó lehetőség esetén váltanék, hiszen oda akkor őket is vinném. Szegedhez köti őket minden, iskola, barátok, szabadidő. Meglátjuk, egyelőre ez egy elég nagy dilemma, hiszen kevés csapat kispadjára sok edző pályázik, így nem tudhatom, nyáron milyen lehetőségeim lehetnek majd. Egy biztos, Szegeden most nagyon jól és otthon érzem magam, itt telepedtünk le korábban – emelte ki Matics Vladan.