12 éves országos rekordot adott át a múltnak a tatabányai úszótehetség

– Az elmúlt évben tanítványa, Jackl Vivien remekül szerepelt a különböző versenyeken. A kialakult járványhelyzet miként befolyásolta az ő fejlődését, a közös munkát?

– Az idei év sajnos nem úgy alakult a vírus miatt, ahogy elterveztük. Tavaly decemberben kiváló eredményekkel fejeztük be az évet a cikluszáró versenyen, hiszen Viviennek sikerült megjavítania a saját, nyáron felállított új évjáratos országos csúcsát 400 méter vegyesen és 200 pillangón is. Tavaly tehát három alkalommal sikerült a csúcsdöntés a két legnehezebb számban.

– Mikor kezdődött tanítványa remek sorozata?

– Igazából 2018-ban, Vivien akkor kezdte el szállítani a csúcsokat. Tízévesen 200 méter pillangón sikerült az első csúcsdöntés. Ezután kezdtünk el azon dolgozni, hogy megpróbáljuk az idén megdönteni a Késely Ajna által felállított 12 évesek korosztályos csúcsát 400 méter vegyesen. Januárban újult erővel álltunk neki a munkának, aminek március második hetében egyszer csak vége lett. A kialakult helyzet miatt kényszerpihenőre kellet mennünk. Az elkövetkező két és fél hónap nem volt egyszerű, hiszen az uszodák zárva voltak, vizet, medencét távolról sem láttunk. A Jövő Bajnokai Program keretében online szárazföldi edzések ugyan voltak, de egy vizes sportolónak nagyon nehéz ezzel pótolni az edzéseket. Sokszor elhangzott már, a hal a vízben érzi igazán jól magát. De nem volt mit tenni, próbáltuk a kondíciót, állóképességet megőrizni. Május közepén végre lehetett szabadtéren sportolni. Ez még mindig nem vizes, medencés tréning volt, de legalább találkozhattunk egymással. A hónap végéig csak szárazföldi gyakorlás zajlott, mivel nálunk továbbra sem nyitott ki az uszoda. Június első két hetében Győrbe jártunk úszni.

– Mennyire volt nehéz az újraindulás?

– Kicsit tartottam attól, mennyire hiányzik majd a kimaradt csaknem három hónap, de azt láttam, hogy a csapat hamar felvette a ritmust. A vízérzékelést, vízfogást kicsit fel kellett eleveníteni, de a gyerekek erre egészen gyorsan ráéreztek. A nyáron öt hetet edzőtáboroztunk, ami napi két úszótréninget és heti négy szárazföldi erősítést, nyújtást foglalt magába. Ellenben versenyeket nemigen lehetett rendezni, néhány teszt­eseményen vehettünk csak részt. A magyar bajnokságok is elmaradtak. De dolgoztunk tovább, és nem adtuk fel a célunkat, hogy országos csúcsokat döntsünk. Az év vége volt a határidő, gondoltam, addig csak nyílik rá lehetőségünk. A felkészülés egyre jobban ment, javultak az idők, jöttek az edzéscsúcsok, az egyre jobb eredmények. Bár versenyek még mindig csak elvétve akadtak, de már jöttek az egyéni csúcsok. A szakszövetség úgy döntött, hogy az idősebb korosztályoknak – serdülő, ifi, felnőtt – november közepétől rendeznek ob-t. A fiatalabbaknak az idén régiós szintű megmérettetések lesznek. A tervünkben az szerepelt, hogy majd a serdülők között megpróbáljuk a csúcsdöntést, de kiderült, ez sem úgy működik, ahogy eddig, hiszen most az adott korosztálynál fiatalabb versenyzőt nem lehet az idősebbek közé nevezni.

– Ilyen esetben mit tudtak tenni?

– A következő alkalommal, ha lehetőség nyílik a versenyzésre, megpróbáljuk, hiszen ki tudja mi történik még az év végéig. Az őszi iskolai szünetben edzőtáborba készültünk, ám előtte volt még egy verseny Győrben, ahova elmentünk, és csak a 400 méteres vegyesre koncentráltunk. Előtte megbeszéltük Viviennel, hogy ki tudja, mit várhatunk még ettől az évtől, ezért próbáljon úgy úszni, hogy ez az utolsó lehetősége a rekord elérésére. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ennyire jó eredmény születik. Sikerült átadni a múltnak Ajna korosztályos rekordját, pedig 400 vegyesen az egy nagyon erős idő volt. Késely 12 évesen 5:01,06 percet úszott, ezt javította meg Vivien. Az új rekord önmagáért beszél. Vivien csúcsa ugyanis 4:59,82 perc.

– Ez egy fantasztikus eredmény, különösen a körülmények ismeretében...

– Vivi két év alatt ötször javította meg a két legnehezebb versenyszám – a 200 méteres pillangó és a 400 méteres vegyes­úszás – rekordját. Az évnek pedig még nincs vége. Amennyiben a körülmények engedik és megtartják a tervezett versenyeket, azokra újabb célokkal érkezünk. Ám, ha nem jön össze, akkor sem szomorkodunk, mivel a nehézségek dacára is elértük már az eredeti célunkat.

– Egy ilyen fiatal kislányt, ilyen körülmények között, mennyire könnyű vagy nehéz motiválni?

– Vivien nagyon tehetséges és szorgalmas. Sőt, fejben is nagyon koncentrált. Komoly céljai vannak ebben a sportágban, és mindent megtesz azért, hogy céljait megvalósítsa. Sajnos a fiataloknál ritkán fordul elő, hogy a tehetséggel szorgalom és céltudatosság is párosul. Általában ezek a gyerekek ebben a korban azért sikeresek, mert tehetségesebbek a kortársaiknál. A későbbiekben viszont már hiányzik a szorgalom, a kitartás és koncentráció.

– Miként látja a jövőt?

– Remélem, a jövő évtől minden visszaáll a régi kerékvágásba. Céljaink továbbra is vannak. Dolgozunk tovább és köszönöm a kis csapatom minden egyes tagjának, hogy ilyen kitartóak voltak és a kimaradt közel három hónap alatt nem szerettek ki a sportágból. Ezért is tudtuk ott folytatni, ahol ­abbahagytuk, mert a teljes a csapat visszatalált az uszodába, hozzám...