Nagyon népszerű volt a Tatai Nagy Sportágválasztó

Idén is megrendezték a nagy sportágválasztót Tatán, méghozzá az edzőtábor területén. A péntek délelőtti órákban a tatai iskolák növendékei látogatták meg a helyszínt, ahol rengeteg sportágat lehetett kipróbálni a tollaslabdától a karatéig. A délutáni órákban a családoké és az egyéni látogatóké volt a főszerep. Varró Barbarával, a Nagy Sportágválasztó irodavezetőjével beszélgettünk.

– Melyik sportágak szoktak ilyenkor a legnépszerűbbek lenni?

– Szerencsére Tata remek helyzetben van, hiszen közel harminc szakág működik a városban, ráadásul Tatabánya is a közelben van, így nagy a választási lehetőség a közelben élőknek. Ezen az eseményen 23 különféle sportág képviseltette magát a labdajátékoktól az egyéni sportokig. A zumbások standja tömve volt, azt nagyon szerették a fiatalok, de az is magáért beszél, hogy a 30 tollaslabdapálya szinte egész nap ki volt használva. Mindenki megtalálhatja a maga kedvenc sportágát. A vízi sportokról sem feledkeztünk meg, a Cseke-tó várja ezen sportág szerelmeseit.

– Mostanában nem csak a „klasszikus” sportágak iránt van kereslet, hanem az újak iránt is?

– Mindenképpen előnyt élveznek ezek az új sportágak. Néha még mi is kapkodjuk a fejünket, hogy hány új sportág jön létre. Nagyon örvendetes, hogy a régi sportágak mellett az újak is lehetőséget biztosítanak a mozgásra. Nem mindenkiből lesz olimpiai bajnok, de számunkra az a fontos, hogy egészen fiatalkortól kezdve sportoljanak az emberek. A vidéki kitelepülésekkel az a célunk, hogy a helyi, jelen esetben tatai edzők mutassák be a sportokat, így pedig egyből akár egyeztessenek is a diákokkal, akiknek megtetszett a sportág.

– Van visszajelzés arról, hogy mennyivel több gyermek kezd el sportolni egy-egy ilyen rendezvény hatására?

– Szerencsére teljes mértékben pozitív a visszacsatolás, és nem csak a régi, de az új sportágaknál is. Egy budapesti egyesületnél például 10-12 új jelentkező érkezett a birkozó-szakághoz. Szerencsére a szülők is pozitívan állnak hozzá a gyermekük sportolásához, így folyamatosan nő a taglétszám a kluboknál.

– Adott esetben a szülő is sportkarrierbe kezdhet felnőtt korára…

– Pontosan. Többször előfordult, hogy egy szülőnek annyira megtetszett az adott sportág, hogy 40-50 évesen belekezdett, vagy olyan is előfordult, hogy a szülő gyerekkorában aktívan sportolt, most pedig újrakezdte. Legutóbb egy 50 esztendős úr szeretett bele a vívásba, és azóta is lejár a terembe.

– Több sportban dolgozó szakembertől hallottam, hogy az internet a legkárosabb a sportkarrier létrehozásában. Ebből mit tapasztalnak?

– Az internet egy kettős dolog. Egyrészről remek, hogy létezik, hiszen így a legegyszerűbb a szervezés. Az interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot a sportcsapatokkal, az oktatási intézményekkel, és a közösségi média által érjük el a diákokat is, akik eljönnek a rendezvényeinkre. A fővárosban rendezett Nagy Sportágválasztó sikerességében is nagy szerepe volt az internet által adott lehetőségeknek. Másfelől viszont persze, csak körbe kell nézni: az egymás mellett ülő diákok ahelyett, hogy egymással beszélgetnének, a telefonjukat nyomkodják. Az iskolából hazaérve sokaknak az az első, hogy belebújnak a telefonjukba, vagy a számítógépükbe. Mi ezen szeretnénk változtatni, hogy ehelyett inkább sportoljanak, legyenek valódi közösségben. A rendszeres sportolás nem csak a fizikai tulajdonságokon javít, de bizonyított, hogy a tanulásban is szerepe van.