2019.07.16. 07:00
Huszonkét csapat gyűrte le a kocsitoló embert próbáló távját
A hétvégén immár 21. alkalommal rendezték meg Kocson a népszerű Nemzetközi Kocsitoló Fesztivált.
A hétvégén immár 21. alkalommal rendezték meg Kocson a népszerű Nemzetközi Kocsitoló Fesztivált.
Forrás: 24 Óra
Fotó: Hagymási Bence
A rendezvény péntek esti nyitányán a helyi önkormányzat látta vendégül a község lakosait, hiszen 17 civil szervezet, illetve baráti társaság varázsolt jobbnál jobb fogásokat a falatozni vágyók számára. Aznap este gyerekprogramokkal, valamint a helyi alkotók kiállításával nyílt meg a fesztivál.
Szombaton is gazdag kínálat várt a látogatókra: a reggeli horgászversenyt követően délután Hamza Viktória lovasbemutatóját, valamint lovasíjász-bemutatót tekinthettek meg az érdeklődők, a gyermekek pedig a Tekergő Bábszínház és a Hungarikum játszóház programjai között válogathattak. A minden korosztály számára nyílt Kocsi Kocogó futóverseny után pedig jött a fő attrakció, a gézengúzok, vagyis a fiatalok, valamint az amazonok és a gladiátorok versenye.
Kocsitoló fesztivál
Utóbbi számokban urak és hölgyek egyedül húzzák a kocsit, a vállalkozó kedvű hölgyek 350 méteren keresztül húznak egy 350 kilogrammos szekeret, a gladiátorok pedig 1,3 kilométeren keresztül vontatnak egy hasonló tömegű „járgányt”. Később ők is kipihenhették fáradalmaikat például Zalatnay Sarolta, vagy éppen a V-Tech együttesből ismert Kefir koncertjén.
Az esti bulit követően vasárnap a csapatversenyekkel folytatódott a kocsitoló. A hölgyeknél négy, a férfiaknál pedig 18 együttes vállalkozott a kemény erőpróbára.
Jómagam is belevágtam a feladatba, hogy a kocsi húzójaként segítsem a sérült gyerekekkel foglalkozó kömlődi Hegyháti-iskola női csapatát (borítóképünkön – a szerk.), az intézmény munkáját támogató Kömlőd Kézenfogva Alapítvány együttesét, amely egy közös edzéssel a háta mögött először indult ezen a megmérettetésen. Versenyen kívül indultunk, a cél „csak” az volt, hogy végigmenjünk a távon.
Nagyon jóleső érzés volt, hogy női és férficsapatok tagjai, szurkolók, nézelődő helyi lakosok is megtapsoltak, biztattak minket, de természetesen minden csapatot, illetve a szombati egyéni indulót is, így bár az utolsó 300 méterből már nem sok mindenre emlékszem, de teljesítettük a távot. Fél óra lihegés, egy hideg fröccs, kezdődő izomláz. Megérte? Meg, bizony!