Minimarathon-retró: így futottatok ti, a főherceg meg a szerelmesek

A szombati Minimarathon is sokak számára lesz emlékezetes, az biztos, de most azt mutatjuk meg, milyenek voltak az előző évek futóversenyei.

A kutatáshoz a Hungaricana adatbázisát használtuk, amelyben a Dolgozók Lapja és a 24 Óra lapszámai is elérhetőek. A képekre kattintva a korabeli cikkeket is elérheti.

Videó a 2017-es versenyről

Ne hagyja ki idei, videós összefoglalónkat se! Futók meséltek a verseny előtt és után, hogy hogyan bírták a hőséget és a távot.

1984-ben rendezték az első Tatai Minimarathont. 300 nevezőre számítottak, de a várakozásokat jócskán meghaladva 509 futó állt rajthoz. Jó páran érkeztek külföldről is, többek között az NSZK-ból, az NDK-ból, sőt, kanadai versenyzőt is köszönthettek a rajtnál. Az első Minimarathonon a 24 éves, dunaújvárosi Matkó Jenő ért célba elsőként.

A következő években a nevezők száma rohamosan nőtt, csak a hőmérséklet maradt állandó: az első három évben rekkenő kánikulában voltak kénytelenek futni az indulók. 1987-ben viszont kegyes volt az időjárás, Baier Tibor, az Újpesti Dózsa futója kellemes időben szerezte meg a 940 induló között az abszolút első helyet a Minimarathonon.

Az egy évvel későbbi ötödik futamon lépte át először a nevezők létszáma az ezret: egészen pontosan 1086-an sorakoztak fel a rajtvonalhoz. Mintegy százötven futónak azonban csak a méltatlankodás maradt, ugyanis hiába fizették be a nevezési díjat, nem kaptak rajtszámot. Válent Gyula, a szervezőbizottság elnökhelyettese sajnálatát fejezte ki, egyben leszögezte, hogy a számítógépes adatfeldolgozás miatt minden jelentkezőnek a verseny kezdete előtt fél órával át kellett vennie a rajtszámát. Aki ezt nem tette meg, lemaradt a versenyről.

Az 1991-es esztendő újabb nevezési rekordot hozott: közel 1600 futó jelezte részvételi szándékát, 1114-en pedig célba is értek. Illusztris vendég is tiszteletét tette a versenyen: az egyes rajtszámot nem más kapta, mint Habsburg Eduárd főherceg, aki a Nemzetközi Páneurópai Szövetség megbízásából járt a vizek városában, és ha már erre járt, benevezett a Minimarathonra is, melyre ezévben saras, ragacsos időben került sor.

Az ezt követő években némileg lecsökkent az indulók száma, ez többnyire a nagy kánikula számlájára írható. 1994-ben például a 24 Óra tudósítása szerint „még a nézők is izzadtak”. Három versenyzőt kórházba is kellett szállítani kiszáradás, illetve oxigénhiány miatt.

1996-ig, a tizenharmadik Minimarathonig kellett várni, hogy Komárom-Esztergom megyei futó legyen a verseny abszolút győztese. A remek eredményt a tatai Temesi Ádám érte el, aki az ötvenes évek hétszeres világrekordcsúcstartó, olimpiai bronzérmmes középtávfutója, a tatai Rózsavölgyi István tanítványa volt. A 24 Óra tudósítása szerint Temesi „imponálóan futott, magabiztosan lett első”. Sőt, dupla hazai siker született, méghozzá több értelemben is, ugyanis Temesi menyasszonya, Hortobágyi Eszter is diadalmaskodott a nők mezőnyében – ő ekkor már szintén tatai színekben versenyzett.

A nevezők száma minden évben ezer körül mozgott, így aztán 1997-re újabb mérföldkőhöz érkezett a futam: a tízezredik befutót köszönthették a célban a szervezők a szegedi Csamangó Ferenc személyében. 1999-ben pedig Tata akkor egy éve hivatalban lévő polgármestere, Hetényi Tamás húzott futócipőt, ebben az évben először, de nem utoljára.

Az új évezred első Minimarathonja ismét szolgált némi különlegességgel: első ízben 2001-ben fordult elő ugyanis, hogy külföldi futó nyerte a versenyt, az ausztrál Trent Munson személyében. Ebben az évben ismét pokoli meleg fogadta a résztvevőket, több sportolót kellett a célban orvosi segítségben részesíteni. Nem volt hát véletlen, hogy Ruchti Róbert, Tata akkori országgyűlési képviselője azt mondta:

„Ennek a viadalnak csak nyertesei vannak.”

A következő évi futamon a verseny történetének 15000. célba érkezőjét, a szomódi Mayer Tamást regisztrálhatták a rekkenő hőségben megtartott viadalon. A kánikula 2003-ban, a jubileumi, XX. Tatai Minimarathonon is nagy próbatétel elé állította a 864 indulót, akik között ismét ott volt az évek óta Ausztráliában élő Temesi Ádám is. Az abszolút győztes a budapesti Ott Balázs lett.

Ezekben az években az indulók száma 800 körül mozgott, az időjárás pedig többnyire nem volt kegyes a versenyzőkhöz. A „mélypont” a 2008-as futam volt, ekkor mindössze 683 futó regisztrált a Minimarathonra. Ha még 148-an neveztek volna, épp a jubileumi, 25. versenyen érte volna el a versenyre nevezők száma a „bűvös” húszezres számot. 2009-ben aztán már összejött a mérföldkő, a győri Alasztics Gyula lett a Tatai Minimarathon történetének 20000. atlétája. Ez volt egyébiránt az első verseny, amelyen afrikai győztesnek, Erkolo Ashenafinak tapsolhattak a nézők. Az etióp származású, Tatabányán élő futó fölényesen utasította maga mögé a mezőnyt.

Az elmúlt évek versenyein a futók többnyire rekkenő hőségben kényszerültek teljesíteni a távot, amely 2015-ben egy kilométerrel kurtább lett, de a változtatás csak arra az évre szólt: a Kossuth tér felújítása miatt kényszerültek a szervezők erre a lépésre. Tavaly és idén már újra a megszokott, 13,5 kilométeres nyomvonalon haladhattak az atléták.