Rajzpályázat a titokban alkotó festőművész emlékére

A napokban zajlott a rajzpályázat ünnepélyes eredményhirdetése. 204 pályamű érkezett, amelyek közül 48-at díjazott a Tóth Enikő művészettörténész által vezetett zsűri. A díjakat, mint minden évben, most is a művészettörténész adta át. Az eseményen jelen volt Bereznai Csaba önkormányzati képviselő is.

Az Esztergomi Úti Telephely néven működő köznevelési egységet korábban Móra Ferenc, még korábban Mező Imre, az 1952-ben történő átadásakor pedig Tatabánya Újvárosi Állami Általános Iskolának hívták. Görgényi, a magyar Goyaként is emlegetett tatabányai, pontosabban bánhidai festőművész ennek a Mező Imre iskolának volt a rajztanára 1964-től 1969-ig. Tehát ez az eszmei alapja a „Diák alkotói pályázat Görgényi István emlékére” című eseménynek.

Závori Judit, az iskola rajztanára Görgényi tanítványa volt, méghozzá ebben az iskolában. Lapunknak elmondta, hogy türelmes emberként emlékszik vissza rá, aki sosem vette el a tanulók kedvét, akármilyen is volt a rajzuk.

– Szerettem rajzolni, ám amikor korrigálta a rajzokat, még furcsa volt, nem értettem őt; de utána rájöttem, hogy bizony azok a kiemelések milyen fontosak! – mondta Pista bácsiról, ugyanis így szólították Görgényit. Akkoriban erős vonalakkal kontúrozott. Jó alapokat adott, az biztos. És olyan szerencsém volt, hogy a főiskolán Krajcsirovits tanár úr volt a csoportvezetőm, akinél tovább lehetett építkezni – tette hozzá.

Az említett Krajcsirovits ekként nyilatkozott Görgényiről a Dolgozók Lapjában 1985. január 26-án megjelent cikk szerint:

„Rendszerint egyedül járt festeni. Nagyon szerette a nádfedeles, dülöngélő viskókat. Amikor vette a festőszéket, a nagy festőládát és nekiindult „szűz tájat” keresni, melynek lelke van, előfordult, hogy kigúnyolták. Azt mondták róla, hogy nem festő, hanem csak őstehetség. Nyughatatlan alkotó volt. Ez a lényeg.”

Görgényi 12 éves volt – és még a születési nevén, vagyis Benkovics Istvánnak hívták –, amikor gyorsan és pontosan lerajzolta pajtását, Bondor Istvánt, a későbbi szobrászművészt és rajztanárt. Bondor ezt mondta Görgényiről:

„Szerintem kiváló portréista, karakterfestő volt. Rendkívül gyorsan dolgozott. Egyszer elmentünk Oroszlányba a szlovák Mári nénit festeni. Pista olajjal festett. Húsz perc múlva megszólalt: 'Na, ez kész!' Megnéztem, tényleg kész volt. (…) Amíg a felesége kimerte a levest, ő megfestett egy képet...”

Rákász Mihály, az iskola történelemtanára, egy hallomásból ismert szállóigéről mesélt a díjkiosztón lapunknak. Görgényi és az iskola másik rajztanára hol egymást, hol másokat rajzolt le egy-egy hirtelen ötlettől vezérelve. „Állj meg, lerajzollak!” – mondták ilyenkor.

A cikk idézi Görgényit is, aki így írt magáról:

„Heten voltunk testvérek. Szák-Szend községben pásztorkodtam, a Győr megyei Kispécen cselédeskedtem, a kisgyóni bányában csapatcsillés voltam. Az országutat jártam, vándorlásaim során mindenféle alkalmi napszámos munkát vállaltam. 1940-ben a főiskola freskópályázatán második díjat nyertem. Tanulmányúton voltam Bécsiben, Münchenben. 1947-ben képzőművész szakkört alakítottam Tatabányán. Hét alkalommal volt gyűjteményes kiállításom...”

Amint az a 2023-ban készült podcastunkban is elhangzott, a hányatott sorsú festő unokája 2005-ben adta el Rigó Eriknek, a művészetpártoló vállalkozónak a poros és penészes nagyapai hagyatékot, amely egy szenes pincében vészelte át létének fél évszázadát. A gyűjtemény tulajdonosa a restauráláshoz a Tatabányai Múzeum segítségét kérte. A restaurált műalkotások 2006-ban nagy meglepetést okozó kiállításon léptek színre.

Zsargó Judit igazgatóhelyettes köszöntője után Tóth Enikő arról beszélt, hogy Görgényi festészetét és szimbolikáját áthatotta a keresztény és a magyar identitás. Nem tudjuk biztosan, hogy részese volt-e a helyi 1956-os megmozdulásoknak, de valószínűsíthetjük, ugyanis nincs más festőművész rajta kívül, aki a levert forradalmat követő években az életével játszott volna azzal, hogy az utcai harcokat, a kivégző osztagokat és hasonlókat megjelenítse. Görgényi a komor hangulatú képeivel sosem szolgálta ki a rendszer ízlésvilágát, még a mellőzöttség árán sem.

A művészettörténész afféle időkapszulához hasonlította a napvilágra kerülő gyűjteményt – annál is inkább, mivel a mintegy 60 politikai témájú alkotásra más témájú festményeket kent más minőségű festékkel, hogy álcázza azokat – nagy megdöbbenést okozva ezzel a restaurátornak és mindenki másnak. Mintha tudta volna Görgényi, hogy egyszer eljön az idő, amikor már nem kell pincében és máz alatt rejtegetni az alkotásait.

2011-ben jelent meg Tóth Enikő szerkesztésében Görgényi István festményei a Rigó gyűjteményben címmel az a nagyszerű a kötet, amely 175 műalkotást mutat be. Amint arról már írtunk, 2020-ban Szűcs Attila, a Magyar Református Jövőért Alapítvány kuratóriumi elnöke vette át a gyűjteményt azzal a küldetéstudattal, hogy megszerezze azt az országos és nemzetközi hírnevet Görgényinek, ami őt megilleti.

Az alsó tagozatosok tájképpel, de a felsősök és középiskolások a tájkép mellett portréval és 1956-os témával is nevezhettek. Kiváló alkotások születtek, melyek közül az egyik Görgényi stílusát idézi. A művészettörténész számos Görgényi-festmény után mind a 204 rajzot és festményt is bemutatta a vetítővásznon.