Turczi István versei és Révész Tamás fotói egymásra találtak

Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében tartották különleges bemutatóját, több mint másfél száz érdeklődő előtt. 

Navarrai Mészáros Márton konferált, köszöntőt mondott Török Petra, a PIM főigazgatója. Közreműködött Hegedűs D. Géza és Takács Katalin színművész, Binder Károly zongoraművész és meglepetés-vendégként a jó barát, Hobo. L. Simon László József Attila-díjas író, költő, kultúrpolitikus, a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatója és Zsille Gábor, a József Attila-díjas költő, műfordító méltatta a vers-kép albumot, amelyet Csecsődi Mária szerkesztett. Igazi összművészeti katarzissá alakult a péntek este a múzeumban, ahol egyébként is gyakori vendég Turczi István a különböző rendezvényeken.

A 75 vers közül a címadó második részét idézem, a magyarázatot arra, miféle épület az a katarzis. "Kell egy hely, se közel, se távol, / ami árnyéktalan, nem billeg és nem világít, / ami van és őrzi magát. / Ahonnan jó a kilátás - befelé." Zsille Gábor hozzátette, hogy a katarzis megtisztulást, megszabadulást jelent. Olyan élményeket, amelyek az embert életének megváltoztatására sarkallják. Azt kívánom, amit a szerzők: történjék így Önökkel is, miután kézbe vették a kötetet.

- Ez a könyv már nem is a miénk, hanem azé, aki olvassa. Azé, aki nézi a képeket és eltöpreng - írja előszavában Turczi István. - ... a képek a versek mellett: mintha csak beszélgetnének. Érzik egymás rezdüléseit. Szinte halljuk, hogy "erről az jut az eszembe", "ezt én így látom".

 A szerzőkről

Turczi István író, költő, tanár... - József Attila-, Prima Primissima-díjas, Babérkoszorús író, Pro Cultura Hungarica Díjas, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje és Tisztikeresztje kitüntetettje, nem utolsó sorban Tata város díszpolgára. Révész Tamás elismerései: Arany Kamera, Pulitzer Emlékdíj, World Press Photo, Aleksander Rodchenko és Balázs Béla-díj. Hatvan önálló kiállítása volt már külföldön. Egymásra találtak, ha egy vershez illő képre leltek, összenéztek, és az volt a nyerő.