Cigánylecsó Bánhidán, égből hullott angyalok a Cigányvégben

 Kakuk Tamás, a Tatabánya Alkotó Művészeiért Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte az érdeklődőket, majd Reichert Gábor irodalomtörténész, az Új Forrás folyóirat munkatársa faggatta a két főszereplőt: Sopotnik Zoltánt, az idén ötven esztendős József Attila-díjas írót, valamint Szénási Zoltán irodalomtörténészt, az Új Forrás szerkesztőjét.

A két kötet bár tartalmában, műfajában teljesen eltérő, mégis mindkettőben van helyi jellemző: a Sopotnyik Zoltán Cigányvége valahol Tatabányán, azon belül Mésztelepen és környékén játszódhat, Szénási Zoltán Csak a szavak maradnak című válogatott tanulmányainak, esszéinek, kritikáinak címlapján pedig a tatabányai vasútállomás fotója szerepel.

Sopotnik Zoltán kötetének címe Cigányvég lett, de csak részben foglalkozik a cigánysággal. Mésztelepi képek is fellehetőek benne, ám inkább a költő hithez fűződő viszonyát hivatott bemutatni. Ennek kiinduló pontja Ladik Katalin egy sora:

Ez indította el a kötet gondolatiságát, s az első vers első sora is egyben. Valaki, a főhős, aki lehet akár a szerző is, arra lesz figyelmes Tatabányán, hogy egymás után hullanak az égből az angyalok. Sopotnik Zoltán a Bibliában is talált erre utaló sorokat, például mennyből kiűzött angyalokat, s innen már csak egy lépés volt eljutnia Énokig, akit megkértek a földön rekedt angyalok, hogy járjon el Istennél annak érdekében, hogy visszafogadja őket.

– Nem lehet tudni, hogy ki Énok a kötetemben. Lehet, hogy én, vagy más, lehet, hogy éppen ő jegyzi fel a lezuhanó angyalokat. A Cigányvég pedig utalás Mésztelepre, ahol dolgozom. Elsőként Angyalkaparó lett volna a kötet címe, de szerkesztőm, Pollágh Péter javasolta a Cigányvéget. Ekkor állt bennem össze a kötet íve, s érkezett meg az alcím is: felszámolás alatt álló versek.

Szénási Zoltán Csak a szavak maradnak című kötete 2017 és 2023 között megjelent válogatott tanulmányokat, esszéket, kritikákat tatalmaz. Bevezetőjéből olvasott fel néhány sort a szerző, amely több szempontból is kötődött a helyhez, ahol éppen cigánylecsó rotyogott a kondérban. Lecsókönyv lett volna ugyanis eredetileg kötetének címe.

Mert ahogy belevágjuk a lecsóba a paradicsomot, a paprikát, a hagymát és ki mit még, aztán ízesítjük és összefőzzük, úgy kerültek volna bele azok a szövegek, a melyeket az utóbbi néhány éve írt a szerző.

– olvasható a kötet előszavában.

– Az első szövegblokk az Irodalmi Magazin számára készült, viszonylag a könnyed ismeretterjesztő irodalomtörténeti vonatkozású tanulmányokat foglalja össze és jórészt Babits Mihály köré csoportosulnak, akivel irodalomtörténészként foglalkozom. A második rész két kortárs magyar irodalmi tárgyú tanulmányt rejt, egyik a Nincstelenek, másik az angyal tematikát dolgozza fel. A harmadik ciklusban pedig líra kritika olvasható kortárs magyar íróktól, majd szó van mindenről, ami nem líra a kortárs magyar irodalomban – mondta a szerző.  

A kötetek ismertetője után a jelenlévők megkóstolhatták az ízletes cigánylecsót, s finom borok, és a búcsú zaja mellett sokáig tartott még a diskurzus. Talán közben ismét leesett még néhány angyal az égből Tatabányára.