Értékek ünnepe

Címkék#gitáros #Lánchíd #program #utcazenész

A fővárosi Mesterségek Ünnepének egyik varázsa a nyitottság. Most például Törökország volt a vendég, de nem csak az onnan érkező kézművesek, iparművészek miatt mondom ezt. Azért is, hogy milyen sok embert, és milyen sokfélét vonzott a rendezvény a Halászbástya környékére.

Szűr Annamária

Jó volt látni a (talán vietnami, talán kínai) családot, akik Pál István Szalonna és zenésztársai népzenéjére táncoltak, összemosolyogva egy magyar családdal. Ahogy az anyukák nyakában ott voltak a páréves csöppségek, és ritmusra ringtak, ahogy a mamik léptek jobbra-balra. Ahogy a kemény rocker válogatott a kedvesével a festett kelmék között. Ahogy a néptáncos legény elkapott egy néptáncos lányt, és megtapsolták őket a körülöttük sétálók, akik néhány percre megálltak, hogy megcsodálják azt, ahogy a néptánc bennünk él, velünk van a mindennapokban is.

Jó volt utána átsétálni a Lánchídon, bele-belehallgatni, ahogy turisták és magyarok tervezik a következő napok programjait, ahogy egyre közelebb ér hozzánk a pesti oldalról a kivilágított Gresham Palota, miközben egy utcazenész lány egy szál gitáros produkciója kísért át minket.

Talán ez az egész hangulat az államalapítás, az új kenyér ünnepének is a lényege valahol. Értékeinkben egybeforrni, azokat megőrizni, megmutatni, továbbadni. Mert minél többeknek jut belőle, annál tovább fognak élni, annál tovább lesz és lesz kivel ünnepelni őket.