Szülinapos a magyar Woodstock, a Dorogi Rockfesztivál

– Minden évben találkozom egy fiatalemberrel június 27-én – mondja mosolyogva Szádóczki Zoltán, aki 27 évesen, 1981-ben a világhírűvé vált Dorogi Rockfesztivál szervezője, rendezője volt. – Felidézem a régi, szép napokat, a régi csibészeket, barátokat és zenészeket, a tomboló tömeget… – folytatta.

A mai fiatalok talán el sem tudják képzelni, hogy négy évtizeddel ezelőtt éppen a dorogi Schmidt-villa területén alapozta meg későbbi karrierjét több híres banda, többek között az Edda Művek, vagy éppen a Hobo Blues Band, melyek manapság hazánk legnépszerűbb együttesei közé tartoznak. A honi előadókon kívül jöttek csehszlovák, lengyel, jugoszláv zenészek, formációk is.

Szádóczki Zoltán főiskolásként került a Dorogi Művelődési Központba. Elhatározta, hogy olyan rockfesztivált szeretne rendezni, amelyen a legfontosabb magyarországi zenekarok jelentős része képviselteti magát. A programterv összeállításakor arra is nagy hangsúlyt fektetett, hogy az amatőr, pályakezdő zenészek is lehetőséghez jussanak.

– Innen indult el Vörös Pistával a Prognózis, vagy éppen a Lord együttes, de itt volt az Első Emeletből ismert Berkes Gábor is, aki akkor a Lobogó zenekarban szerepelt – tette hozzá. – Végül is összeállt a rockfesztivál váza, így 1981. június 27-én a következő rockzenekarok léptek fel (a teljesség igénye nélkül:) Hobo Blues Band, Edda Művek, Skorpió, Karthago, Corpus, East, P Mobil, Color, Solaris, Csehszlovákiából a Fermata, Jugoszláviából a V.M.C. 4. jött el. A műsorvezető és egyben az est házigazdája B.Tóth László volt – mondta.

Esztergomban 2001-ben adták át az újjáépített Mária Valéria hidat, addig komp kötötte össze a várost a szemközti Párkánnyal. A koncert miatt külön hajókat kellett forgalomba állítani azért, hogy a felvidéki érdeklődők időben át tudjanak érni a helyszínre. Külön mentesítő vonatszerelvények indultak a Nyugati pályaudvarról, külön buszok az akkori Engels térről. Komáromnál – akkoriban a nemzetközi kamionforgalom lebonyolítója volt – pedig az öreg hídon nem tudtak közlekedni a kamionok, teherautók, mivel teljes szélességében hömpölygött át rajta a fesztiválozók hada.

– Bobby, a BBC kelet-európai tudósítója is érdeklődött egy riportban tőlem, mennyi fiatalra számítunk, és ők honnan jönnek – emlékezik a szervező. – Mondtam neki, hogy az ország különböző részeiből, illetve a környező országokból, szocialista államokból is, főleg Csehszlovákiából, a Felvidékről várok több tízezer fiatalt. Hiszen ők is olyan magyarok, mint mi vagyunk, a Duna nem választhat el nemzetet. Akkora botrány lett a kijelentésemből, hogy Tóth Dezső akkori kulturális miniszter behivatott és számon kérte: Szádóczki elvtárs, milyen nagy csinnadratta készül Dorogon? Én válaszként közöltem vele, hogy nem vagyunk elvtársak, mivel nem vallunk egy elvet. Ebből szintén botrány lett, de végül megnyugodott, mivel közölték vele, hogy a hatalomban lévő akkori vezetők rábólintottak a rendezvényre – idézte fel.

A fellépők többsége egy órán át játszott, a felszerelést pedig az Omega együttes biztosította számukra, vagyis mindenki ugyanazokat a hangszereket vehette a kezébe. Így lehetőség nyílt arra, hogy az előadók egy gyors hangolás és néhány percnyi szünet után váltsák egymást, ami valljuk be, manapság igencsak elképzelhetetlen. A koncertek reggel kezdődtek: először az amatőrök, majd az ismertebb nevek, végül kora este a külföldiek is lehetőséghez jutottak.

– A jugoszláv V.M.C. 4 iszonyúan kemény zenét játszott, emlékezetes pillanat volt, amikor elénekeltek egy magyar népdalt. A magyarok közül a P. Mobil is igazán kitett magáért. A show-t a Hobo Blues Band zárta, a koncert végén Földes László arra kérte a fesztiválozókat, hogy olyan rendben és fegyelmezetten, békében, szeretetben vonuljanak el, mint ahogyan jöttek. Ezután a rendőrökhöz fordult és azt mondta nekik, hogy legyenek toleránsak a rajongókkal, mert mindenkit hazavárnak – mesélte.

Az 1981-es fesztivál szervezője a dorogi rendezvényt követő héten már a Color együttessel csehszlovákiai koncertkörútra ment, majd három héttel később a Piramissal Jugoszláviába utaztak. Élete legkeményebb turnéja éppen ahhoz a V.M.C. 4-hez kötődik, mely a Schmidt-villa mellett is eszméletlen hangulatot generált: a jugoszláv bandával bejárták a Balkánt Újvidéktől egészen Fiuméig, több nagyvárosban is megfordultak.