Szevasz, hello! - újra összeállt a Graveyard at Maximum

Az mindent elmond, hogy rengeteg ismerőssel összekacsintottunk, de kis túlzással a kézfogásig már nem jutottunk el, ugyanis akkora tömeg állt össze a színpad előtt, hogy inkább meg sem próbáltuk átverekedni magunkat rajta. Így hát maradt a telefonos üzenetváltás, no meg a hallottak, látottak kibeszélése. Mert hát volt bőven élmény a kétnapos Kacsanyitón, a GAM az igazi klasszikus dalait is előadta, sóvárgás egy csodajárgány, egy Cadillac után, sűrű köszöngetések – vagyis a „Szevasz, hello” című nóta – következtek. Valljuk be, fényképezőgéppel nem lett volna szerencsés a tömegbe állni, a pogózás közben úgy repült volna ki a masina a kezeim közül, hogy öröm lett volna nézni, de egy ilyen visszatéréskor egy efféle „rongálás” is a bocsánatos bűn kategóriába tartozik. 

Egyébként eszembe is jutott, hogy úgy 20 éve egy volt osztálytársam büszkén mesélte, hogy az együttes egyik tagja egy utcában lakik a nagyszüleivel. Ma már csak mosolygunk rajta, de akkor nagy szenzáció volt magunk között. A másnapi felhozatal is erős volt, legalább ugyanannyian várták a Link-X koncertjét, mely éppen idén ünnepli a Lassan felnőtté válsz című debütálóalbum megjelenésének huszadik évfordulóját. Kimondani is szörnyű, húsz év! 

Tizenkét-tizenhárom évesen még igencsak pedálozni kellett otthon, hogy eljussak Link-X koncertre a Kacsába, 30 felett szerencsére már megszűntek az efféle korlátok. Bár libabőrös nem lettem, rendesen elfogott a nosztalgia érzése a banda legnépszerűbb dalai hallatán. Akár 24 órán keresztül zenélhettek volna, élveztem volna minden egyes percét. Az idő múlását mi sem jelzi jobban, mint az a mondat, ami az őket követő szintén dorogi Headstock fellépése közben hangzott el: „ez az első alkalom, hogy a Link-X-szel együtt koncertezünk, ami azért is nagyon nagy dolog, mert mi az ő zenéjükön nőttünk fel…”