Limonádé, sok kérdéssel: Nálad vagy nálam? - filmkritika

Szóval, kanyarodjunk vissza az ellenzők táborához, akik szerint tévedés, hogy rossz lenne a Nálad vagy nálam? Tehát jó. Ők biztosan azt gondolják, hogy ez a romantika tetőfoka. Amikor több évtizeden keresztül él egymás mellett a felelőtlen aranyifjú és a mártír leányzó, akik már túl vannak jó néhány kapcsolaton, de végül be kell látni mindkettőnek, hogy egymás nélkül nem ér semmit az élet és a boldogság éppen az orruk előtt van. Pont ez az, ami a legnagyobb fegyver is egyben a másik tábornak, akik szerint megint született egy unalmas és előre kiszámítható romkom. 

A sztori röviden annyi, hogy mindketten Amerikában élnek, de a kontinens két ellentétes partvidékén van az otthonuk (Los Angeles és New York). Ebből adódóan viszonylag ritkán találkoznak személyesen, de minden nap beszélnek telefonon. Amikor végre egy városba kerülnének, jön a Debbiet alakító Reese Witherspoon, vagyis 13 éves filmbéli fia, aki mellé nem találnak bébiszittert. Így Peter, a jóbarát beugrik a képbe és úgy dönt – annak ellenére, hogy maga is egy nagy gyermek – apává válik. 

Kérdés, hogy honnan törnek elő belőle az ösztönök, de ami ennél is furcsább, hogy megkapja a kiskamasz felügyeletét. Nem egy napra és nem is kettőre. Szóval, arról nem szól a film, miért alakult így a két szereplő sorsa, homályos utalás sincs arra, miért lett a nő kényszeres például, de a gyerekkérdést sikerült megoldani. Persze, a forgatókönyvírók gondoskodtak néhány apró utalásról, hogy Reese könyvmolyt alakít, miközben ő maga is pontosan az – még podcastműsora is indult, amikben könyv­ajánlókat sorol. 

Egy szóval, néha jól jön egy kis limonádé. És nem kellenek mindig mélyenszántó gondolatok, az is untig elég, ha örülhetünk mások boldogságának. Bár a feledhető jelenetek száma egy kicsit több az átlagnál. Így még az is kérdőjeles, hogy tisztességes iparosmunka volt-e.