2024.03.07. 08:19
Zsolt Béla túlélte a holokauszt borzalmait, de sosem épült fel veszteségeiből
Hetvenöt évvel ezelőtt veszítette életét a komáromi születésű író, politikai újságíró. Zsolt Béla tragikus életére emlékeztek a Múzeumbarát Kör legutóbbi rendezvényén, amelyet Gál László előadó színesített a szerző műveiből idézve.
Számadó Emese, a Komáromi Klapka György Múzeum igazgatója előadásában elmondta, Zsolt Béla 1895-ben, Új-Szőnyben született, a mai Tourinform Iroda épületében, amely falára korábban emléktábla is került. Az észak-komáromi bencés gimnáziumban tanult, ahol már jelentek meg versei. Az egyetemen magyar-latin szakos tanárnak készült, egy versét pedig maga Babits Mihály is megdicsérte.
Fotó: beküldött / Forrás: Komáromi Klapka György Múzeum
Tanulmányait azonban félbe kellett szakítani az első világháború miatt. Bevonult katonának, ám a fronton többször is megsebesült. A háború vége Nagyváradon érte, ahol Ady Endrével is megismerkedett. Ekkor azonban már a politikai újságírás foglalkoztatta, Budapesten több napilap radikális, baloldali tudósítója lett, jobbító szándékkal kritizálta a fennálló rendszert.
Zsolt Béla egész családját elveszítette
1937-ben megnősült, egy nagyváradi gyógyszerész lett a felesége, akinek volt egy hatéves kislánya. 1939-től a zsidótörvények miatt nem folytathatta újságírói pályafutását, 1942-ben pedig munkaszolgálatra kellett mennie. 1943. október 30-án a kegyetlen bánásmódjáról hírhedt nagykátai munkaszolgálatos századhoz került. A honvédelmi miniszter személyes közbenjárása kellett ahhoz, hogy túlélje a megpróbáltatásokat. Izgatás és rémhírterjesztés miatt letartóztatták és elítélték, így négy hónapra börtönbe került, így megmenekülve a munkaszolgálattól.
A nagyváradi gettóban kerestek menedéket feleségével és annak családjával azt követően, hogy a németek megszállták Magyarországot. 1944 júliusában a Kasztner-vonattal Bergen-Belsenbe, majd Svájcba kerültek. Felesége kislányát apósa és anyósa gondjaira bízták, mert féltek magukkal vinni az ismeretlenbe. Miután hazatértek szembesülniük kellett azzal, hogy felesége szüleit és kislányát is elvitték Auschwitzba, ahol mindannyiukat megölték. Zsolt Béla édesanyja, mostohaapja, húga és kis unokaöccse is Auschwitzban veszett oda, őket Komáromból deportálták.
A háború után
Zsolt Béla a második világháború befejezése után, 1945 júliusában már betegen tért haza Magyarországra. 1946-ban megírta utolsó regényét, a Kilenc koffert, 1947-ben pedig a Nemzeti Drogéria című színművét. Ekkoriban már folyamatosan betegeskedett, 1947-es írásainak, cikkeinek, műveinek többsége már szanatóriumban íródott.
Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található. Szülővárosa Komárom, 2009-ben, halálának 60. évfordulóján avatta fel a Széri-Varga Géza szobrászművész alkotta emléktáblát egykori szülőháza falán.
Zsolt Béla felesége, Zsolt Ágnes sosem tudta túltenni magát azon, hogy míg ő megmenekült, lánya nem élte túl a holokausztot. Lánya megtalált naplóját Éva lányom címmel még kiadta, majd 1951-ben öngyilkos lett.
