Gondolatébresztő alkotásokat is kiállítottak Lábatlanon

A rendezvényen Szabó Ildikó intézményvezető köszöntötte a jelenlévőket. A kiállítás létrejötte A. Bak Péter Lábatlanon élő, Corvin-díjas festőművész, művészeti író nevéhez fűződik, akik egyenként bemutatta a nyolc professzionális művészt és a harminckét művet.

Végh Éva festőművész három darab, egymással teljes harmóniában lévő, vegyes technikával farostlemezre készített alkotását állította ki. Mind közül talán az „Elveszett örökség” című, figurális mű ragadja meg legjobban a tekintetet, lélekben szívesen követnénk a helyiségből kifelé sétáló alakot. El is gondolkodhatunk rajta, hogy vajon miért arra tart és mi várhat rá odakint?

Kammerlohr-Kováts László festő- és grafikusművész Madonna Dolorosa című sorozatába nyújtott betekintést a látogatóknak. A sajátos művészi előadásmódot a pittceruza, az akril, a fatáblába vert szögek és alumínium lemezek együttesen fejezik ki igazán, melyek közös erővel emelik ki a női test szépségeit is. A. Bak Péter azt is elárulta, hogy Kammerlohr-Kováts Lászlóval képviselik a német nemzetiségű lakosságot egy országos kiállításon.

Kóthay Péter szobrász, festő négy különleges, fejformát ábrázoló faszoborral járult hozzá a tárlathoz, a remekművek a sarkokba megbújva várták, hogy a kíváncsi tekinteteket alaposabban is szemügyre vegyék őket. A gyönyörűen megmunkált alkotások közül csak egy a „kakukktojás”, hisz a többivel ellentétben a FEJ III. címet viselő szobor nem körte-, hanem diófából készült. A. Bak Péter arra is kitért, hogy édesapja, P. Bak János tanította legelőször művészetre Kóthay Péter édesapját, Kóthay Ernőt a bajai Rudnay Gyula-féle szabadakadémián és művésztelepen.

Zichó Gabriella grafikus, művésztanár, festőművész „Ennyi” című, pasztellkrétával készült képét akár többféleképpen is lehet értelmezni. A hüvelykujját lefelé fordító alak akár a világról alkotott véleményét fejezheti ki mozdulatával, vagy akár a római császárok híres, emberek sorsát eldöntő pillanatát is rögtön eszünkbe juttathatja. A „Béltraktus I-II.”, vagyis a másik két alkotása igen színes, professzionális nyomat, amelyen az emberi emésztő- és bélrendszert szavak és betűk formálnak meg.

Szilágyi Tibor festőművész „A kékszakállú herceg vára” című képével Bartók Béla operájára, míg a „Bartók Amerikában” című művével, Szilágyi Domokos versén keresztül pedig egyenesen a huszadik század legjelentősebb zeneszerzőjére kívánt emlékezni. Előbbi alkotást szemlélve már-már hallani véltük a híres zenemű dallamait, míg a „Villányi Bordal” című festménye láttán szabályosan a híres-neves baranyai nedűk ízét érezhetjük a szánkban. A „Harmóniában – A napfény íze című akrilján nem mellesleg magának a művésznek és feleségének arca köszön vissza a borospoharak „mélyéről”.

Dolezsán Ágnes művésztanár, fotóművész először szerepelt a vármegyei tárlaton: A. Bak Péter szerint az Erdő I-II-III. című sorozatának különlegessége, hogy kézzel merített papírra, egyedi technikával készültek el a képek. Az alkotó két analóg technikával készült fotogramot is kiállított, közéjük pedig egy digitális nyomat került, utóbbi olyan látványt nyújtott, mintha a mostani téli időszakban a saját jégvirágos ablakunkban gyönyörködnénk.

Szabóné Mákos Margit festőművész absztrakt képein a jellemzően a kék szín van fókuszban, az „Én itt maradok!” című alkotásán egy város utcáján magányosan álló személy szerepel. Társadalmi kirekesztettség? Katasztrófa utáni túlzott lokálpatriotizmus? Többféle gondolatmenetet is ébreszthetnek a látogatókban az ecsetvonások.