A két utolsó történet Onagy Zoltántól

Onagy Zoltánt olvasni nem egyszerű dolog, bár elsőre annak tűnhet, midőn becsajozásokról, sormintaszerű italozásokról és falatozásokról, no meg a magyar közéletet, politikai purpárlékat lesajnáló leírásait fogyasztjuk éppen. 

Regényei, kisregényei bensőséges narrációk hullámzó folyamaitól átitatva, kritikus és tűpontos megfigyelővé változik át az olvasó is, tulajdonképpen az első soroktól fogva kisdiákként ülünk Zoltán tanár úr katedrája előtt. Utoljára, 2023-ban megjelent kötete, a dupla fenekű Két választás Magyarországon – Luca széke, két kisregényt tartalmaz, melyben visszaköszönnek az író daliás férfikorának oly sok jellegzetes formai és tartalmi fogásai, irodalmi megoldásai, mondhatni trükkjei, mert Onagy az örök vagány, az örök post hérosz, a tollával minduntalan maga körül csapkodó lovag ugyanúgy, ugyanazzal a malíciával és naturalizmussal írt húszon- és hatvan- vagy hetvenévesen, legelőször és legutoljára is.

E két egybefonott kisregényben is mondások, szólások, közismert, közhasználatú szófordulatok indulnak el Onagy irányába, hogy aztán írógépnek mondható számítógépes klaviatúráján valami egészen új mondatokká, szavakká alakuljanak azzal, hogy átkencézi őket. 

Hol megtartja az első tagot, mondatrészt és arra pakol rá egy általa megalkotottat, vagy hangzásában, szóképében hoz létre egy újat, ami alatt érződik az eredeti. És vannak a műszavak, a fentiekhez némileg hasonlóan elkészítve: hol ismerős, hol ismeretlen formában, zöngésben, gyúr friss nyelvi kovászoltságot. Meg hát a szövegek újra és újra irodalom-, kultúr-, társadalom-, technika- vagy néprajztörténeti környezetbe ágyazva szövődnek, utalva a múlt, a jelen és az esetleges jövő univerzális összefüggéseire, egymásra épültségére

 A Két választás Magyarországon a szoknyabolond férj narrációjában elregélt, 2002-es országgyűlési választáskor megesett vadkansága, a Luca széke pedig egy 13 fejezetre osztott ­folklór kavalkád, á la carte Onagy, vagyis rontásos, átkosos, pikáncsos, bűbájos, vajákos, pogánykodós, bölcselkedős, kultúrosztogatós, echte magyaros magyarázó.