A halálbüntetés eltörlésének napjára repíti a nézőket a Hóhérok

Kivégzéssel indul a darab. Berobbannak a szereplők, köztük a börtön dolgozói a főhóhérral az élen. A diskurzus furcsa nyelvjárásban zajlik, kis időbe telik, míg a nézők füle is ráhangolódik, de ennek, és a díszlet minden apró kellékének köszönhetően térben is időben is tökéletes az utazás.

Miután csaknem hatvan évet repülünk vissza az időben, belegabalyodunk a történetbe. Az elítélt vergődik, könyörög, ártatlannak vallja magát, de mit sem ér, vele, hiszen a főhóhér csak a munkáját végzi. A kivégzés után jöhet a kiadós reggeli, hazamegy, ahol egy kocsmát vezet a feleségével. 

A fenegyerekként is aposztrofált ír-angol író, a nálunk is nagyon népszerű Martin McDonagh szerint „A színpadi művek a legegyszerűbb művészeti alkotások. Csak venni kell valami nyelvjárást, egy egyszerű kis történetet, néhány karaktert és már kész is van.” Állítása markáns cáfolata minden műve, így a Hóhérok is, amelyet Szikszai Rémusz rendezésében mutatott be a Jászai Mari Színháztársulata. A rendező egy korábbi nyilatkozatában elmondta, nagyon szereti McDonagh világát, humorát. 

A történet 1965-ben játszódik, amikor Angliában eltörölték a halálbüntetést és a hóhérok munka nélkül maradtak. A volt főhóhér, Harry, és felesége, Alice kocsmájában játszódik a történet, aki számára, társaihoz hasonlóan a hóhérság csak másodállás volt – hiszen nincs mindennap akasztás –, így a hétköznapi életben ivót tart fenn. A konfliktus kiinduló pontja tehát az, hogy megszűnik a halálbüntetés, be kell fejezni a korábbi munkát.

Kocsmatöltelékekkel, furcsa és vicces emberekkel találkozunk, akik súlyos kilátástalanságban élnek. Majdnem szegény, de feltétlenül lelki szegénységben élő emberek ők, amikor elérkezik a hivatásvesztés napja. Kérdés, milyen ember az, aki arra teszi fel az életét, hogy mások életét kioltsa, ítéletvégrehajtó legyen? Mit tehet, ha elveszíti a hivatását?

A darabban megjelenik a legendás angliai hóhér, Albert Pierrepoint is, aki annak köszönhette a hírnevét, hogy tökélyre fejlesztette az akasztást, kidolgozott egy módszert, amit minden halálraítéltre adaptált. Elhíresült, szupersztár volt a szakmájában. Első akart lenni, a kivagyiság hajtotta, és elérte, amit akart, akárcsak Harry, de ott maradt vele a felelősségérzet is, mi van, ha az ítélet téves volt? Ő csak a munkáját végezte? Megcselekszi, amit kell, ám ha felakasztott egy olyan embert, aki ártatlan, hogy él tovább ezzel a gondolattal? 

McDonagh darabja korábbi munkáihoz hasonlóan az angol vidéki élet szereplői közé visz el bennünket, és számos megfejtésre váró rétege van. Az előadásban a Jászai Mari Színház majdnem teljes társulata szerepel, tizenegy színész lépett színpadra.

November 28., 29-én, és decemberben 5., 6., 13., 14., és 21., 22-én látható a darab 19 órától a Kamaraszínházban.