Szívből adja tovább az ajándékba kapott tudást a kitüntetett esztergomi énektanár

Pálmai Árpád Dömösön töltötte gyermekkorát, de már fiatalon meghatározta életét a Duna parti város közelsége és varázsa. Először Visegrádra járt általános iskolába, majd Esztergomban, a Mindszentyben, később pedig a Petőfi Sándor Általános Iskolában tanult.

– Testvéreimmel együtt Esztergomban voltunk középiskolások, én a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumba jártam, ahol 2000-ben érettségiztem. Hét évvel később visszatértem tanítani az egykori alma materembe – mesélte.

Pálmai Árpád elárulta, hogy szülei mindketten pedagógusok, a zenei vénát édesapjától, Pálmai Józseftől örökölte. A templom közelsége már kisgyermek korában megérintette, amikor Beer Miklós, későbbi váci megyéspüspök volt Dömös plébánosa.

– Ő volt az, aki először bevezetett a templomi muzsika rejtelmeibe, első orgonatanáromat is köszönthetem benne. Általános és középiskolás koromban az esztergomi zeneiskolának voltam zongorista növendéke. A gimnáziumban nagyon megszerettem Reményik Sándor: Templom és iskola című versét, e költemény mai napig kedves kísérője életemnek. Előadóművészi tevékenységem mellett ugyanis a tanítás, a fiatalokkal való foglalkozás, a templomi szolgálat, valamint a zarándoklatok töltik ki szakmai életemet – mondta.

Pálmai Árpád elmondta azt is, hogy a négy éves Budapesti Kántorképző Tanfolyamot már az általános iskola befejezése utáni nyáron elkezdte, kántori oklevelét egy évvel az érettségi előtt szerezte meg.

– Frankás koromban kollégista voltam. Hamar bekapcsolódtam a ferences templom és iskola liturgikus zenei életébe, napi rendszerességgel orgonáltam szentmiséken és más templomi alkalmakon. Osztálytársaim bevonásával megalapítottam a Szent Ambrus Énekegyüttest. Rendszeresen láttunk el zenei szolgálatot iskolai és templomi ünnepeken, az intézményen kívül is sokfelé öregbítettük iskolánk jó hírét. Tanítási szünetekben is visszajártam kántorizálni ebbe a templomba, amelyhez immáron több mint huszonöt éve hűséges vagyok – árulta el.

Érettségi után az ELTE zenei tanszakán tanult, majd a Zeneakadémia egyházzene szakos, illetve ének-zenetanár, karvezetés szakos egyetemi hallgatója volt. Tanulmányai nem merültek ki ennyiben, évekkel később Győrben magánének tanári mesterdiplomát szerzett. Ez az elhivatottság és kitartás jól szimbolizálja, hogy az éneklést és az előadóművészetet sosem vette félvállról. Már egyetemistaként rendszeresen koncertezett különböző zenei formációkkal.

– Ilyen például a Discantus Énekegyüttes, vagy a Tabulatúra Régizene Együttes, valamint az L. Kecskés András által alapított Kecskés Együttes is. Ez utóbbi a magyar historikus zene kutatását, ápolását és koncertpódiumokon való megszólaltatását tűzi ki célul. Ez az a terület, ami jelen napjaimban is különösen nagy jelentőséggel bír. Nem véletlen, hogy Esztergom látható és láthatatlan múltjának zenei kincsei elvarázsolnak engem. A Szent Istvánnal kezdődő évszázadok liturgikus és zenei világa kuriózumnak számít a széles közönség előtt, ugyanakkor minden magyar embernek és főleg minden esztergominak nagy büszkesége lehet, hogy ilyen páratlan zenei kultúrkincsnek vagyunk örökösei. Ami az államalapítástól kezdve liturgikus és zenei szempontból  megszületett Esztergomban, az az egész magyarság és a Kárpát-medence jelenét és jövőjét is meghatározta – mondta.

A karnagy egyébként arról is beszélt, hogy kulturális szempontból igazi fellegvárnak számított a középkorban és a reneszánszban Esztergom, ahol az évszázadok alatt világszerte ismert, nagyra becsült zenészek is megfordultak. Árpád fontos feladatának tartja, hogy fellépései alkalmával zenei és történelmi érdekességeket is megosszon a régmúltról közönségével.

– Munkám során sok olyan régi emlékkel találkozom, példaképek és elődök életútját ismerhetem meg, amikről az ember nem feltétlenül hall a hétköznapokban. Fontosnak tartom, hogy ismertté tegyem ezeket a kincseket. Vallom, hogy a zene Isten egyik legszebb ajándéka. Meggyőződésem, hogy az ember a történelem kezdete óta olyan dolgokat tud kifejezni az énekléssel, amiket más módon nem képes. A rendhagyó zenés történelmi, irodalmi előadásokon, illetve a tanórákon is igyekszem felhívni minderre a figyelmet – mesélte.

Pedagógusi feladatai mellett egyházzenei szolgálata is igen sokrétű. Zeneakadémistaként egyik tanára, Merczel György meghívta őt segédkántornak a budapesti Avilai Szent Teréz Plébániatemplomba. Oktatója vezetésével jött létre a plébánián a Capella Teresiana nevű professzionális énekegyüttes, melynek Pálmai Árpád alapítója és hosszú éveken át énekese volt. A gregorián énekkincs és a reneszánsz vokálpolifónia olyan ritkaságszámba menő gyöngyszemeit tartották repertoáron, amelyek hazánkban csak igen ritkán csendülnek fel.

– Továbbá énekeltem az Óbudai Kamarakórusban; egykori tanárom, Sapszon Ferenc Cantate Vegyeskarában; Virág András orgonaművész, karnagy Etunam Énekegyüttesében és más, általa irányított zenei formációkban is szerepet vállaltam. Egyházzene szakos csoporttársaimmal megalapítottuk a Stella Énekegyüttest, mely révén a protestáns többszólamú énekkultúrára is rálátásom nyílt. Az ökumenizmus jegyében a Kelenföldi Evangélikus Kántorátus életébe, illetve a Budafoki Református Kántorátus zenei tevékenységébe is bekapcsolódtam. Megtapasztalhattam, hogy a zene összeköt bennünket Istennel, és az embereket közelebb hozza egymáshoz.

Sok példaképe van, többek között zeneakadémiai tanárai közül Erkel Tibor, Párkai István, Merczel György, Dobszay László, és Sapszon Ferenc. Különösen tiszteli azokat a nagy formátumú személyiségeket, akik szakmai kiválóságuk mellett életük során alázatos emberek maradtak. Pálmai Árpád még gyermekként találkozott először Reményi Károly karmesterrel, az esztergomi zeneiskola korábbi igazgatójával, aki haláláig szintén végigkísérte az egyházzenész szakmai útját. Rajtuk kívül szívesen emlékszik vissza Baróti Istvánra, egykori mesterére, orgonatanárára is.

Pálmai Árpád jelenleg a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban énektanáraként dolgozik, mellette az Esztergomi Hittudományi Főiskolán, illetve a Budapesti Központi Szemináriumban is tanít éneket. Az esztergomi Zsolt Nándor Katolikus Zeneiskola magánének és szolfézstanára. Pedagógusi tevékenysége mellett előadóművészként, énekes szólistaként rendszeresen találkozhatunk vele a legkülönbözőbb zenei pódiumokon.

– Tizenhat tanéven át vezettem a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium liturgikus zenei életét. Az énekoktatás mellett vezettem az énekkart, amely az iskolai ünnepségeken kívül a ferences templom hagyományának alakításában és a vasárnapi közös diákmiséken is fontos szerepet tölt be. Az általam vezetett fiúkórussal Esztergom városának társadalmi, kulturális életében is fontos szolgálatot láttunk el, ezen kívül rengeteg hazai és külföldi fellépésen szerepeltünk. Fontosnak tartottam, hogy a külhoni magyarok lakta területekre is eljussunk. A Felvidéktől Luxemburgig, Szegedtől Kecskeméten át Szombathelyig vittük az iskola és Esztergom jó hírét – mondta.

Pálmai Árpád idén januárban, a magyar kultúra napján vehette át a Babits Mihály-díj „Esztergom Kultúrájáért” nevű kitüntetést. A méltatáskor elhangzott, hogy elhivatottsággal végzett pedagógusi munkája, egyházzenei és művészi tevékenysége elismeréseként szolgált rá a díjra. Elmondása szerint meglepetésként érte, és megtisztelő volt számára, hogy bekerülhetett a díjazottak közé, és az oklevél megerősíti őt tevékenységében. Felelősséget érez az iránt, hogy Esztergom gazdag múltjának és jelenének tiszteletével továbbra is elhivatottan kutassa a régmúlt zenei értékeit és feltárja azokat az érdeklődők számára.

– A tanítás sok örömmel jár számomra, arra törekszem, hogy továbbadjam másoknak mindazt a tudást, amit én is ajándékba kaptam. Csodálatos érzés megtapasztalni azt is, hogy a zene és az éneklés milyen gazdaggá teheti életünket. Nagy öröm, ha munkám során kiemelkedő tehetségekkel találkozom és kántorként boldogsággal tölt el az is, ha bátran zeng közösségünk Istent dicsőítő éneke. Erre az éneklésre ugyanis mindannyian meghívást kaptunk – tette hozzá.