Még az eső sem tudta elmosni a balatoni jazzpikniket

Egy évtizede tervezem, hogy összekötöm a balatoni nyaralást a paloznaki jazzfesztivállal. Most sikerült. A fesztivál pénteki napján tudtam beleszagolni a már a helyszín miatt is különleges dzsembori hangulatába. A tájházból indult balatoni jazzpiknikről azt képzeltem el, hogy félúton lehet a húsz évvel ezelőtti kapolcsi Művészetek Völgye hangulat és a balatonboglári Jazz és borfesztivál fíling között. Nem is kellett csalódnom, mert a családias hangulat nem veszett el még akkor sem, ha manapság már olyan világhírű előadók lépnek színre, mint mondjuk tavaly Richard Bona, Emely Sande, Lisa Stansfield vagy Stereo MC's, ugyanakkor a közönség soraiban is a zeneértő hallgatóság volt többségben az eltartott kisujjal borozgató budai plázacicákkal szemben. (Bár valaki megjegyezte, hogy vagy sok bort ivott, vagy egészen sok plasztikázott nőt látott. Vagy mindkettő.)

Idén a legnagyobb durranásnak Rick Astley és a Level 42 ígérkezett, ám úgy alakult, hogy mégis inkább a kilencvenes évek elektronikus újhulláma meghatározó zenekarának, a Thievery Corporationnak koncertjét néztük ki magunknak. Kiváló döntésnek tűnt, egészen addig, míg ki nem derült: a várható esőzés miatt két órával előbbre hozták az összes nagykoncertet aznap a szervezők. Mivel a menetrenden változtatni már nem tudtunk, így éppen csak beestünk a paloznaki estébe.

Aztán jöttek a pozitív meglepetések. Az első amikor késői érkezésünk ellenére perceken belül sikerült parkolót találni, nagy részben a segítőkész és profi helyi civil erőknek köszönhetően. Ami már meg sem lepett: aki csak végigsétál a faluban, szinte mindenütt hall valamiféle csábító zajt a különféle színpadok felől a legszélesebb műfaji választékból. A free jazztől a funkyn keresztül egészen az elektronikus műfajokig bármibe belefuthat az ember. Itt egy kis soul, ott egy blues, a zenéhez aztán persze jól illő bort ildomos választani. 

A nagyszínpadnál eltöltött időszak alatt nem volt nehéz megállapítani, hogy fesztiválalapító Homola Szabolcs pincészete viszi a prímet: minőségi fesztivál, minőségi árakkal. Ugyanakkor tény, hogy igencsak finom borokat ízlelgettünk, miközben a Dirty Loops koncertjének közepébe csöppentünk és örömmel konstatáltuk, hogy a zenei nevelés jegyében sok kisgyerekes család is bulizott a domboldalon. Ami a zenét illeti, a svéd srácok mindössze hárman álltak színpadra, de így is nagyon gazdag hangzásvilággal csábították táncra a közelgő vihar miatt leginkább az eget kémlelő úri közönséget. A pop-funk-jazz keverékben feldolgozott világslágerek közül leginkább a Michael Jackson remake vitte volna le a hajamat, ha volna. 

A várt Thievery Corporation előtt aztán leszakadt az ég. Ilyenkor vagy fedett helyre menekül a fesztiválozó, vagy esőkabátot próbál szerezni, s ha egyik sem lehetséges, akkor vad buli kezdődik minden mindegy alapon. A többség az utóbbi mellett döntött, így végigtáncolta a partit, amelyen az volt az érzésem, hogy az ócska idő miatt a zenészek is jobban odatették magukat az átlagosnál. Az újabb esőfelhőt azonban már nem vártuk meg, a ráadás után percekkel már a kompon összegeztünk a déli part felé: elsőnek nem volt ez rossz, de ide visszatérünk meg. Nem csak egy estére.